Sant Sadhu Ram Ji élete

Sant Sadhu Ram JiFiatal évei

Choti jat da Kabir julaha,
Naam jap ucha ho gaya,
Mus mus rove, Kabir Ji ki mai,
Ehe balak kese jive, raghurai?
Naam jap uncha ho gaya.


Kabír egy alacsony kasztból származó takács volt,
A Naamon meditálva a legmagasztosabbá vált.
Kabír anyja elkeseredetten sír, aggódik,
Hogy fog ez a gyerek megélni, Ó Istenem?
A Naamon meditálva a legmagasztosabbá vált.

Sant Sadhu Ram Ji 1944 augusztusában született. Szülei, Mangla Ram és Chena Devi, szeretettel a Ladhu Ram nevet adták neki. Egy alacsony kaszthoz tartozó családban nőtt fel, egy a korábbi Bikaner állambeli faluban, ami most Rajasthanban, az Indo-pakisztáni határ közelében fekszik. Csak rövid ideig vett részt a hivatalos oktatásban. Miután elvégezte a kilencedik osztályt, apjának kezdett segíteni a gazdaságban. Gyermekkorától kezdve erősen vonzódott a spiritualitáshoz, és égett benne a vágy Isten megvalósítása és az élet misztériumának megoldása iránt.

Rokonai azt várták el tőle, hogy a világgal foglalkozzon, és viseljen felelősséget a családja iránt. Nagyapja 25 hold földet ajánlott föl neki Punjabban fekvő földbirtokából. A fiatal Ladhu Ram udvariasan visszautasította ezt az ajándékot, és saját akaratából napszámosként kezdett dolgozni. Habár ez az életforma nagyon nehéz volt, mégis úgy találta, hogy elősegíti a spirituális törekvéseket. Napszámosként csekély bért kapott a kemény fizikai munkáért, de így semmi nem terelte el a figyelmét az Istenre való emlékezésről. Mindig kevesebb bérért végzett ugyanolyan kiváló munkát, mint a többi napszámos. Ha egy feladatért 100 rúpiát kérhetett volna, csak 80-at kért, ha 50 rúpiát kérhetett volna, csak 40-et. Alapos tudásra tett szert mind a tradicionális, mind a modern orvoslás terén, és környezetében azokat, akik nem engedhették meg maguknak az orvosi ellátást, ingyen kezelte. Jól menő praxisa lehetett volna, de nem érezte helyesnek, hogy magas bért kérjen el egy kis mennyiségű gyógyszer felírásáért, vagy egy kúra javasolásáért, vagy egy injekció beadásáért.

Erről a korai időszakról így nyilatkozik: „Úgy tűnhet, hogy a szegénységgel nehéz együtt élni, mégis számos előnnyel bír az igaz kereső számára. Láttam szegénységet is, gazdagságot is. Az életben először bőséggel találkoztam, később inkább szegénységgel. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy a szegény ember elégedettebb, mint a gazdag. Legtöbbször alázatosabb és szelídebb, általában tisztább szívű, kisebb az egója, nagyobb késztetést érez Isten keresésére, és tekintve, hogy a világa kisebb, kevésbé világias, kevésbé merül bele a világba. Röviden, ha egy szegény ember elég szerencsés ahhoz, hogy menedéket találjon egy tökéletes Mesternél, könnyebben és gyorsabban tud fejlődni a spiritualitás területén, mint egy gazdag ember.”

Tekintve, hogy Ladhu Ram a harijan, vagy másként az érinthetetlen kasztból származott, nem volt számára szokatlan, ha durva bánásmódban volt része. Mikor munkaadói farmján tartózkodott, gyakran nem volt szabad együtt ennie magasabb kasztból származó emberekkel. Előfordult, hogy azok, akik ételt vittek neki, ahelyett, hogy a chapatikat a tányérjára rakták volna, inkább odahajították neki, nehogy beszennyeződjenek attól, hogy érintkeznek egy érinthetetlennel. Ha a földbirtokosok úgy döntöttek, hogy adnak neki ételt, akkor boldog volt, de ha nem adtak neki, akkor is elégedett volt Isten akaratával. Béréből támogatta családját, és saját elenyésző szükségleteit elégítette ki.

 

Beavatás

Tanana bunana, tajyo Kabira,
Har ka Naam likh, leyo sharira.
Naam jap ucha ho gaya


Kabír befejezte a szövést
És felírta testére Isten Naamját.
A legmagasztosabbá vált Naamon való meditáció által.


Ladhu Ram találkozott egy fakírral, aki beavatta őt a Sant Matba, és feltárta előtte az első két szót. A fakír úgy utasította Ladhu Ramot, hogy továbbra is saját maga keresse meg a napi betevőjét, saját maga főzze meg ételét, miközben elmerül az Istenre való édes emlékezésben, és legyen hálás Neki minden egyes falatért. A fakír továbbá utasította, hogy maradjon távol a világtól és minden értékes szabad idejét szánja meditációra. Ez volt Ladhu Ram számára az egyetlen alkalom, hogy találkozott az első Gurujával, aki a beavatása után elutazott, és sajnálkozva megjegyezte, talán saját hibájának köszönhetően volt valami hiányossága, hogy nem találkozhatott vele másodjára. Ladhu Ram teljes szívvel követte Guruja útmutatásait, nappal dolgozott a mezőn, miközben éjjel 10-12 órát szánt meditációra. Ezúton nagyjából 15 év alatt rendkívüli előmenetelben volt része a spirituális Ösvényen, belső tapasztalatot, emelkedettséget szerzett, kompetenssé vált a második spirituális síkon, átszelve Trikutit és elérve Brahm Desh-t.

Azonban tudatában volt annak, hogy további régiók vannak fölötte, és keresett valakit, aki képes lenne őt azokon vezetni. Az egyik földbirtokos, akinek Ladhu Ram dolgozott egy Gurut követett. 1987-ben Ladhu Ram megkérdezte, hogy kit követ. Érdeklődött, hogy egy olyan szegény, alacsony kasztból származó személy, mint ő el mehet-e Hozzá. A földbirtokos azt válaszolta, hogy ő egy Tökéletes Szentet követ, Sant Ajaib Singhet, a rajasthani 16 PS faluból, aki kompetens, és aki fel lett ruházva azzal a feladattal, hogy a lelkeket keresztül vezesse az élet óceánján. Elmondta továbbá, hogy Ajaib Singh ashramjában senki sem nézi, hogy ki magas és ki alacsony kasztú, mindenkit örömmel fogadnak, aki az Ő lábához ül. Ladhu Ramot 1987 októberében Ajaib Singh beavatta. A beavatás során a csoport leghátsó sorában ült, de mikor Sant Ajaib Singh hallotta a beavatás alatti tapasztalását, előre hívta, és közvetlenül a lábához ültette. Sant Ji azt mondta: „Általában azok, akiknek ruhája szegényesebb, nem kapnak semmi figyelmet vagy rangot. De ezt a kedvest idehoztam mindenki elé, az egyszerű ruhája ellenére, mert nagyon magas szinten áll, és csodálatos tapasztalása volt, mely nekem végtelen örömöt szerez.” Sant Ji megölelte őt és azt mondta, hogy még nagyobb bátorsággal és állhatatossággal kell tovább harcolnia a tudattal. Hátba veregette és azt mondta, hogy a Satguru ott lesz mögötte és azt akarja tőle, hogy. boldoguljon, és hogy teljesen Önmaga legyen.

 

A tökéletes tanítvány

Ochhi mat meri, jat julaha,
Har ka Naam, leyo mai laha
Naam jap ucha ho gaya.


Alacsony rétegből származom, a takácsok kasztjából
Egyetlen előnyöm a Naam
Ő a legmagasztosabbá vált a Naamon meditálva.


A beavatás után fenntartás nélkül engedelmeskedett Sant Ji utasításainak, Mesterének tetsző életet élve, és hosszú órákat töltve a meditációban. Amikor Ladhu Ram részt vett a helyi Satsangokon, csendesen érkezett, meghallgatta a Satsangot, majd feltűnés nélkül távozott, mihelyt ez véget ért. Sant Ji azt mondta neki: „Ladhu Ram, válj állhatatos és bátor harcossá, eltökéltté, hogy megtizedeld a tudatot, leghalálosabb ellenségünket. Soha se félj semmitől, mindig veled leszek ebben a csatában, és azt akarom, hogy sikeres legyél, inkább előbb, mint később. Mert ez tesz engem boldoggá, ez veszi le vállamról a terhet, és teszi lehetővé a legszentebb munka megszakítás nélküli folytatását, mellyel a Satgurum bízott meg. Ez nem más, mint az Igazság átadásának felelőssége azoknak a hűséges és kereső lelkeknek, akik buzgón kutatják Istent.” Ez idő tájt Ladhu Ram nevét Sant Ji meg is változtatta Sadhu Ram-ra.

A családja nem értette meg a Sant Mat iránti odaadását, és arra bátorította, hogy aludjon éjjel, ahelyett, hogy ébren folytassa a gyakorlatait. Egy külön szobában tartózkodott, és csak mikor az egész családja elaludt, akkor ült le meditálni. Reggel pedig még azelőtt abbahagyta a meditációt, mielőtt a felesége teát hozott volna neki. Egy reggel, a beavatása után nem sokkal, felesége előbb hozta a teát, és testét elhagyva bensőjében teljesen elmerülve talált rá. Azt gondolva, hogy meghalt, hangosan siránkozni kezdett. Hallva őt, gyermekeik kirohantak, és elkezdtek sírni, „Meghalt az édesapánk, meghalt az édesapánk.”Orvost hívtak, aki nagyjából 15 kilométerre lakott. Miután megérkezett, megvizsgálta Ladhu Ram élettelen testét, és azt gondolta, talán végzetes tüdőgyulladásban vagy más súlyos betegségben szenved, és adott neki egy injekciót. Körülbelül egy órával később, mikor Sadhu Ram visszatért a testébe, meglepődött, hogy milyen felfordulást talált maga körül. Ezzel az esettel kapcsolatban később azt mondta: „Nem követtem el még egyszer ugyanezt a hibát. Megmondtam a feleségemnek, hogy csak azután hozza a teát, miután megkértem rá.”

Gyorsan fejlődött az Ősvényen. Hat hónappal a beavatása után, 1988. márciusban, elment 16 PS ashramba, hogy részt vegyen egy 10 napos, meditációból és Satsangból álló programon. Ezeken a retreateken Sadhu Ram az összes idejét meditációban töltötte. A retreat előtt egy barátjának, aki elkísérte azt mondta, hogy a retreaten a munkája véget ér, bár ő maga sem tudta pontosan, mit is jelent ez. Jóval később elmagyarázta, hogy Satgurujának végtelen kegyelméből addigra befejezte a spirituális utazását egészen az önmegvalósítás állapotáig, a lélek mindhárom burkát eltávolítva – a fizikálist, asztrálist és a kauzálist- és elérve a harmadik állomást, ahol a lélek eredeti dicsőségében tárul fel, 12 Nap fényében. Megkérte egy barátját, hogy intézzen el neki egy interjút Sant Jival, de az a kedves azt válaszolta, hogy mivel Sant Ji nagyon elfoglalt, ez lehetetlen. Ekkor azt mondta ennek a kedvesnek, hogy egyszerűen csak küldjön néhány sort a kérelemmel Sant Jinak, és a maradékát hagyják Rá. Sant Ji hívta Sadhu Ramot, és hallva magas szintű tapasztalását, örömét fejezte ki, és azt mondta neki, hogy a belső utazás egy fontos mérföld kövén van túl, és a továbbiakat is ugyanilyen buzgalommal, lelkesedéssel és odaadással kell megtennie. Miután visszatért a Sant Jival történt találkozóról, a barátja megkérdezte, mit mondott neki Sant Ji. Azt válaszolta, Sant Ji azt mondta: „Jó, hogy legalább egy kijutott, egy átúszott.”

Sadhu Ram továbbra is 10-12 órát meditált éjszakánként, átszelve a spirituális utazás lépcsőit, addig, míg eggyé nem vált a Gurujával, míg nem maradt már különbség közöttük. Sadhu Ram a következőként magyarázta: „Az a kedves, aki fel lett kérve arra, hogy továbbvigye egy Szent spirituális munkáját Őutána, több születésen keresztül tartó felkészülésen és tökéletesedésen ment keresztül. Ez nem úgy történik, hogy valaki megkapja a beavatást, meditál 10 évet, és tökéletessé válik. Nem, kedvesek, ez nem ekképpen történik. Ő már majdnem tökéletes, mikor ebbe a világba érkezik, de mégis keményen dolgozik tovább, éjszakákat tölt a Szeretettjének arcáért sírva, kevesebbet alszik, kevesebbet eszik, és sosem bonyolódik bele a szenvedélybe, a birtoklásba, a büszkeségbe és az előítéletbe. Ha ez nem így történne, mindenki Szentté válhatna.” Mielőtt Sant Ajaib Singh elhagyta a fizikai síkot, minden spirituális hatalmát Sadhu Ramnak adta. Mindazonáltal a Guruja parancsának megfelelően Sadhu Ram még a legközelebb állóknak sem tett semmilyen célzást arra vonatkozóan, hogy mit vitt véghez vagy milyen magas állapotot ért el a Guruja durbarjában (az elválasztottság fájdalma).

 

Felkelt a Nap

Kahat Kabir, suno meri mai,
Hamara inka data, ik raghurai,
Naam jap ucha ho gaya.


Kabír azt mondja: ”Figyelj, anyám,
Isten az egyetlen adakozó mindannyiunk számára.
”Ő a legmagasztosabbá vált a Naamon való meditáció által.


Mikor Sant Ajaib Singh elhagyta a fizikai síkot, a követői megfosztottak lettek. Az igaz, hogy azok, akik fel tudnak emelkedni a belső síkokra és találkozhatnak belül a Mesterrel, azoknak különleges vigaszban van részük, de a szemnek, ami vágyakozik a Mester darshanja iránt a fizikai síkon, nincs orvosság az Ő áldott pillantásán kívül. Körülbelül két héttel azelőtt, hogy Sant Ji elhagyta halandó testét, beszélt Mr. A. S. Oberoi úrral, akinek abban a nagyszerű áldásban volt része, hogy ülhetett Hazur Sawan Singh és Kirpal Singh Mester lábánál, mielőtt Sant Jival találkozott. A beszélgetés folyamán Sant Ji ártatlanul megkérdezte: „Mit teszünk, ha egy idősebb vagy rangidős családtag eltűnik? Otthon ülünk? Nem futunk akárhová és mindenhová, hogy bármi nyomot találjunk arra, hogy hová ment, ha az mégoly csekély és használhatatlan? Nem használjuk fel az összes forrásunkat és energiánkat, hogy megtaláljuk és visszavigyük őt, hogy a család megnyugodhasson, visszanyerje békéjét, és élvezhesse az irányítását és segítségét, amitől meg lett fosztva?” Oberoi urat megdöbbentette ez a futó megjegyzés, bár ekkor még nem volt képes megérteni az igazi jelentését. Később meggyőződésévé vált, hogy Sant Ji, a saját módján, utasította, hogy keresse a Barátját az új köntösben, hogy a sangat ismét élvezhesse az Ő jelenlétét. Oberoi úr sokat utazott, követett minden nyomot, legyen az mégoly csekély, ami elvezetheti őt újra a Mester lábához. Mindig Sant Ji 1986, szeptember 5-i üzenete vezette: „Természetesen, ha találtok valakit, aki úgy meditált, ahogy Mesterem meditáltatott engem, boldogan vegyétek neki hasznát.”

Sok eredménytelen misszió után, 2002. március 12-én Nyugat-Rajasthanban utazgatva, keresése drámai fordulatot vett. Váratlanul találkozott Sadhu Ram-mal, és azonnal felismerte, hogy nem átlagos lélek. Újabb találkozások alkalmával meggyőződött arról, hogy Sant Ji ereje dolgozik ezen az emberen keresztül. Akik Sadhu Ram körül éltek, sokáig azt gondolták róla, hogy csupán egy szorgalmas mezőgazdasági munkás, aki kevesebbet kér a munkájáért másoknál, és az éjszakáit meditációval tölti. Lassanként ők is elkezdték felfedezni, hogy a Tökéletes Tanítvány évek óta csendesen és titokban élt közöttük, anélkül, hogy akár a hozzá legközelebb állók leleplezték volna.

Mr. Oberoi Sadhu Ramnál tett egyik későbbi látogatása alkalmával egy helyi úriember elmesélte neki, hogy Sant Ji nagyjából négy évvel azelőtt, hogy elhagyta a fizikai síkot, két különböző alkalommal is azt mondta neki, hogy Sadhu Ram rendkívül nemes és előrehaladott lélek. Páratlan igyekezetével és példaszerű engedelmességével elégedetté és boldoggá tette Sant Ji-t. Azt mondta, vegyék hasznát mindazok, akiknek nehézségei támadnak a meditációban, és fejlődni szeretnének. Az úriember megkérdezte Sant Ji-tól, hogy megoszthatja-e másokkal ezt az információt. Sant Ji azt mondta neki, hogy az ilyen dolgoknak titokban kell maradniuk, nem lehet őket közzétenni, de az úriembernek saját magának nem szabad lemondania arról, hogy Sadhu Ramnak hasznát vegye, vagy akár csak késlekednie ebben. Sant Ji jelentőségteljesen hozzátette: „Ha, ahogyan Kabir Sahib mondta, a földalatti pincékben végzett imádat az égben megnyilvánul a megfelelő időben, akkor Sadhu Ram, aki bámulatosan gyakorolta, és tökéletesítette a Simrant és a meditációt, a megfelelő időben fényes csillagként fog ragyogni a spirituális horizonton. De ez jóval később fog bekövetkezni, mivel ez a Satguru akarata és szándéka.”

Sadhu Ram Ji többször elmondta, hogy a Mester elsődleges kötelessége az új lelkek segítése, és 2002. szeptember 13-án otthonában, 4 LM faluban 25 embernek Naam beavatást adott, 4 gyermeket pedig összekötött a Hangfolyammal. Egy kedves megkérdezte őt, miért telt el ilyen hosszú idő az utolsó, Sant Ji által végzett beavatás, és aközött az esedékes beavatás között, amit Ő adott aznap. Azt felelte ennek a kedvesnek, hogy „a Tökéletes Mester által adott beavatás óriási áldás, és nem jön sem könnyen, sem olcsón. Továbbá, ahogy a Satguru missziója előre halad, sok-sok ember kezd köré gyűlni, akik ezt a gyakorlatot megszokásnak veszik, és nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget ennek. Ez mindig kínos érzést és kényelmetlenséget okoz a Szenteknek, mert Nekik nem áll érdekükben hadsereget toborozni a tanítványokból.” Azt is hozzátette, „a kedveseknek a sangatban meg kell érteniük, hogy a beavatás egy rendkívül szent és különleges dolog. Mindenkinek magának kell elkezdenie a meditációt, mielőtt a beavatás ajándékát kéri gyermekeinek és unokáinak. Ennél fogva a Szentek idézik elő az ilyen (beavatás nélküli) időszakokat, amint ez Isteni bölcsességükben áll, és amiről úgy gondolják, szükséges, hogy ezáltal a beavatás értéke és fontossága visszaállítódjon és fenntartódjon, hogy a heves vágy fejlődjön, és hogy azok, akiknek megadatott a beavatás áldása, felismerjék annak valódi jelentőségét.” 2002 decemberében Új Delhiben volt az első beavatás nyugatiaknak. Azóta mind indiaiak, mind nyugatiak részére számos beavatás történt, és a Mester kegyelme bőségesen záporozik.
Azoknak a száma, akik Sadhu Ram társaságát keresték, rendkívül megnőtt. Az indiai Sangat kényelmére 4LM faluban épült egy ashram, New Delhiben pedig egy másik az indiaiak és külföldiek közös programjai számára. Továbbá a föld minden tájáról kérték Őt, hogy látogassa meg országukat, így azoknak a kedveseknek is teljesülhet a vágya, akik nem képesek Indiába menni, hogy Vele legyenek. Columbiában kb. 5000 ember várja a látogatását. Olaszországban, az USA-ban, és az Egyesült Királyságban helyenként kb. 500 ember vár rá, és további meghívások érkeztek Spanyolországból, Venezuelából, Ecuadorból, Mexikóból, Kanadából és Új-Zélandról. Sadhu Ram Ji beleegyezett, hogy ezen a nyáron Nyugatra megy, az Egyesült Királyságban, Columbiában, az USA-ban, és Olaszországban tartandó programokra. (Az életrajz megjelenése óta Ram Ji 13 világkörüli utat tett. A ford.)

Sadhu Ram élete az alázatosság, az egyszerűség és az összehasonlíthatatlan áhítat története. A Szentek az Úr udvarából jönnek, de emberi formát vesznek fel, és normális életet élnek, hogy bátorságot adjanak az Ösvényen való járáshoz, és ösztönözzenek bennünket az Istenhez vezető úton. Ugyanakkor, az életét érintő részleteket illetően Sadhu Ram Ji azt mondta: „Ahelyett, hogy az életrajzomat, vagy más részleteket tanulmányoznának, a kedvesek jöjjenek nyitott tudattal és nagy szívvel, amit teljesen megtölt a szeretetük és vágyódásuk a mi kegyelmes Gurunk, Baba Ajaib Singh Ji iránt, és lássák milyen hatalmas Mesterlélek is Ő, milyen páratlanul uralkodnak az Ő parancsai a belső birodalmakban, és milyen sok szeretetet és kegyelmet záporoz, korlátok nélkül, még akkor is, ha nincs velünk fizikailag. Mindez nem a tudat, hanem a lélek és az önvaló (self) által látható, és tapasztalható meg. Ehhez az összes figyelmünket befelé kell fordítanunk, a szemközpont felé, Szeretett Satgurunk titokzatos szemeire, így kellően érzékennyé válhatunk, hogy részesedhessünk az Ő áradó kegyelméből és határtalan jótékonyságából. A kedveseknek meg kell érteniük, hogy én egy nagyon kicsi és jelentéktelen ember vagyok, és ne azért jöjjenek, hogy engem lássanak, hanem a saját kegyelmes és hatalmas Gurujukat, és tanúi legyenek, ahogy az Ő extázisa (His Mauj) végtelenül kibontakozik.

Írta: Suzanne McMahon