A makrobiotikáról

„A so-zsin-dzsori vagy sokujo, nyugati nevén a makrobiotika a régi kínai világnézetnek és arányelméletnek az emberre és környezetére való alkalmazása" írta a Jógakonyha c. könyv 1985-ben.

A makrobiotika életrend, szellemi alapja a taoizmus. Célja a harmónia megteremtése az emberben, illetve az ember és a környezete között.

A taoizmus a jin-jang fogalmak szerint rendszerezi a világot és a táplálkozásban az élelmiszerek tulajdonságait, a makrobiotika pedig ezt a rendszert használja a táplálkozás harmonikussá tételéhez.

A világmindenségben mûködõ két nagy ellentétes minõség, energia a jin és a jang. A jang a középpont felé tartó energia, a meleg, a világosság és a hang. A jin a középpontból kifelé tartó, felszínre törekvõ erõ, a hideg, a sötétség és a csend. Jang a férfi, az összehúzódás, a szilárd, az idõ, a vörös és a sárga szín. Jin a nõ, a tágulás, a folyékony, a tér, a kék és a lila szín. A két minõség jelen van a fizikai világ összességében, a környezetünktõl, az éghajlattól kezdve az élõlényeken keresztül szervezetünk minden egyes sejtjéig. Harmóniájuk jelenti egészségünk alapját. A növények is jin vagy jang természetûek. Ennek megfelelõen táplálkozásunkban általuk kell biztosítanunk a jin és jang erõk egyensúlyát, amely a világgal és a bensõnkkel kialakított és fenntartott harmónia alapja.

Hogyan teremti meg a makrobiotika az ember és környezete között a harmóniát, hogyan gondoskodik a táplálkozáson keresztül egészségünk védelmérõl?

A makrobiotika összhangban van az egyetemes étrendi hagyományokkkal, ugyanakkor tekintetbe veszi az egyéni különbségeket.

A makrobiotika összhangban van az évszakok változásával és az ökológiai renddel, vagyis az évszaknak megfelelõ és a közvetlen környezetünkben termõ táplálék felvételét szorgalmazza.

A makrobiotika táplálkozási logikája szerint tehát táplálékainkat úgy kell megválogatnunk, elkészítenünk, hogy azok összhangban és egyensúlyban legyenek külsõ és belsõ sajátságainkkal, szûkebb és tágabb környezetünkkel.




A makrobiotikus étrend

A makrobiotikus táplálkozás harmóniára törekvõ jellegénél fogva kerüli a szélsõséges, túlzottan jin vagy jang tulajdonságú élelmiszereket. Fõ ételei a gabonafélék, amelyek az ember õsi táplálékai lévén kiegyesúlyozott, komplex hatású élelmiszerek. A gabonafélék az étkezés 50-60%-át teszik ki, a zöldségek nagyjából ennek felét. A hüvelyesek a táplálék további 5-10 %-át jelentik. Természetesen a makrobiotikus étrend is nagy figyelmet fordít az évszaknak megfelelõ gyümölcsök, a magvak és a csonthéjasok fogyasztására.

A jin-jang fogalompár az élelmiszerek kálium-nátrium arányával is modellezhetõ. Ez a két elem fontos szerepet játszik szervezetünk egészséges mûködésének fenntartásában. A makrobiotika azt az étkezést tartja helyesnek, amelyben az egyes ételek úgy vannak összeválogatva, hogy a napi táplálék K-Na aránya 5:1 és 10:1 között legyen, ugyanis ez felel meg a legjobban az emberi szervezet sajátságainak. A mai világ tele van káros jin hatásokkal (sugárzással, vegyi anyagokkal), ezért egészségünk megõrzésében fontos szerepe van a jang típusú gabonafélék, sõt még a nagyon mértéktartóan alkalmazott konyhasó fogyasztásának is, amit az egyéb táplálkozási rendszerek általában nem ajánlanak. (Utóbbi alkalmazásánál vegyük figyelembe, hogy az erjesztett élelmiszerek, a szójaszósz, a miszó, a savanyú káposzta, valamint az ételízesítõk eleve tartalmaznak konyhasót!)

Az alábbi ábra a jin-jang felosztás szerint ábrázolja az élelmiszereket:

Jóllehet a makrobiotika nem ajánlja a tej fogyasztását, a táblázatban mégis szerepel, mert a zöldségekhez hasonló helyen áll a jin táplálékok között.

Az élelmiszereken kívül a táplálkozást nagymértékben befolyásolják az évszakok, az ízek és a színek.

A nyári meleg jang, a téli hideg jin energiát ad. Fõzéssel, sütéssel jang energiát juttatunk ételeinkbe, ezért télen inkább fõtt ételt együnk, nyáron nyerset. A tavasz az energiák kifelé irányulásának az ideje a téli összehúzódás után, ilyenkor kell megadnunk szervezetünknek az újrakezdéshez szükséges energiát csíráztatott magvak, friss hajtások formájában. Ahogy melegszik az idõ, a fõzés, párolás idejét és a fûszerezést egyaránt csökkentsük. A nyár a gyümölcsök és a nyers zöldségek ideje kevesebb gabonafélével. A hideg italokat lehetõleg kerüljük, ellentétben a szokásokkal inkább meleg, gyógynövényekbõl készült teákat igyunk. Az õsszel fogyasztott ételeket nagyobb darabokra vágjuk, hosszabb ideig fõzzük és gazdagabban fûszerezzük. A téli hidegben fontos, hogy meleg ételeket vegyünk magunkhoz, még a gyümölcs jellegû élelmiszereket is sütjük, mint a sült tököt vagy a gesztenyét. Ilyenkor több sóra, fûszerre, olajos magra, olajra, ghíre, fõtt gabonára van szüksége szervezetünknek, ezek mind melegítenek.

A zöldségfélék makrobiotikus elkészítési módjai egész évben alkalmazhatók: a nituke (idényjellegû zöldségbõl készült, olajon pirított, majd nagyon kevés vízzel párolt, szójaszósszal ízesített étel, mely akkor lesz teljesen kész, amikor a folyadék teljesen elpárolgott róla) inkább õszi-tavaszi étel, míg a tempura (teljes õrlésû és durum liszt keverékébõl készült sûrû, hideg palacsintatésztába mártott idényjellegû zöldségfélék forró ghíben vagy étolajban kisütve) kifejezetten téli táplálék. Nyáron, a fentiek szellemében, természetszerûen nyers zöldségsalátákat fogyasszunk.

Az ízek kölcsönhatásban állnak az egyes szervekkel, szervrendszerekkel, és egyben az energia különbözõ megnyilvánulási formáit is jelentik. A savanyú íz elõnyös a májnak és az epének, s az energia, amit képvisel, gyorsító, összehúzó hatású. A keserû íz száraz, szétszóródó energiát jelent, serkentõ hatást gyakorol a szívre, a vérkeringésre és a vékonybélre. Az édes íz tápláló energiát közvetít, nyugtatja a gyomrot, a hasnyálmirigyet és a lépet, míg a csípõs íz a tüdõre, a légutakra, valamint a vastagbélre és az emésztésre van jó hatással. Az energia, amely megnyilvánul benne, erõs, szétszóródó jellegû. Végül a sós íz a vesére, a húgy- és ivarszervekre, valamint a csontokra és az agyra hat pozitívan, és erõs, lefelé húzó hatású energiát közvetít. Fõ étkezésünknél ügyeljünk arra, hogy ételeinkben, ha csak nyomokban is, de jelenjen meg mind az öt íz.

Az ízeken kívül a színek sem elhanyagolhatók a makrobiotikus táplálkozásban. Nem mindegy, hogy egyhangú, a sok fõzéstõl színüket vesztett, barnás árnyalatú ételeket eszünk, vagy éppen színpompás, zöldségekbõl és gabonából álló kompozíció kerül a tányérunkra.

Az öt színt, ízt, az érzelmek ötféleségét, az idõjárás elemeit, a világtájakat, az év- és napszakokat, az emberi élet korszakait, az érzékszerveket, azok mûködéseit, a szerveket és szervrendszereket a taoista filozófia alapján a makrobiotika analógiás rendszerbe foglalta az öt elemmel. A következõkben ezeknek az összefüggéseknek az egyszerûsített ábrázolása látható.

Irodalomjegyzék

Horváth Éva, Szepesi Dóra: Harmónia az ételben (Édesvíz Kiadó, 1995.)

Horváth Éva, Szepesi Dóra: A fiatalodás mûvészete (Édesvíz Kiadó, 1997.)

Kövesdi Natália: Nagyi és Nati szakácskönyve (Gari Kft., 1996.)

Ránki Edit - Dr. Gintner Zénó: Natúrkonyha (Egészségforrás Kiadó, 1991.)