Az avatott misztikusok tanításai szerint univerzumaink univerzumában hét kozmikus sziget és kilenc hatalmas térség létezik. Ezek a térségek - az "Atya Házának Lakásai" - feloszthatók a teremtés kozmikus tervének négy Nagy Fokozatára, úgymint

1. a tisztán szellemi régió
2. a szellemi-anyagi régió
3. az anyagi-szellemi régió
4. az anyagi régió

Az avatott misztikusok arról tájékoztatnak bennünket, hogy a belsõ világok (az elsõ három Nagy Teremtési Fokozat) feltárása minden lélek öröksége, és ha nem lépünk be magunkba, hogy ezeket a régiókat átszeljük, az a mi hibánk. Kabir, India költõszentje írta le talán e térségeket a legrészletesebben, de Guru Nanak, a szikh vallás elsõ mestere; Swami Ji és Baba Jaimal Singh Ji, a 19. század két kiváló avatott misztikusa; Baba Sawan Singh Ji és szellemi utóda, Kirpal Singh Ji Maharaj is leírták ezeket.
A harmadik és egyben legalacsonyabban található belsõ térség, az anyagi-szellemi régió az anyagi világegyetemekhez legközelebb álló Nagy Teremtési Fokozat. A keleti szóhasználatban Sahans dal Kanwalként (Ezerszirmú Lótusz) nevezett anyagi-szellemi régió központi erõforrása az a hely, ahonnan az anyagi univerzum a mozgatóerõit nyeri. Ez a harmadik, anyagi-szellemi régió "asztrális sík"-ként is ismert a nyugati okkult irodalomban és teozófiai írásokban. Az idõtartam az asztrális térségben rövidebb, mint a második, szellemi-anyagi régióban, de még mindig sokkal hosszabb, mint a fizikai univerzumban. Az asztrális világ egészen,az "egyetemes tudat" régiójáig, illetve vele együtt feloszlik egy kisebb kozmikus ciklus végén, amely sok millió évig tart. A legtöbb világ vallás "mennyországa" ebben a térségben található. Itt látható a kereszténység Mennyországa, az iszlám Paradicsoma és a hinduizmus Swargái. Ezek a mennyországok gyönyörû szépek, de maguk is egy végsõ szétoszlás tárgyai.
A Szeretet Misztikus Ösvényének, az igazi hazánkba való visszatérés útjának kezdete, a teremtés negyedik és legalacsonyabb térségébõl indul, mely fizikai világegyetemünk összességét foglalja magába: a modern csillagászat által ismert és még nem ismert összes bolygókat, napokat, csillagokat, naprendszereket, galaxisokat és kozmikus elrendezõdéseket. Fizikai világegyetemûnkben az anyag annak legdurvább és legtömörebb formájában létezik a szellemi szubsztanciának olyan csekély mennyiségével összekeverve, amely éppen hogy elegendõ az anyag éltetésére és az élet fenntartására. Világegyetemünk egy kozmikus eszmének az "egyetemes tudat" közegén keresztül közvetített legalacsonyabb kivetülése. Az egymástól megszámlálhatatlan fényévekre fekvõ galaxismilliókkal együtt az egész fizikai világegyetemünk nem egyéb, mint egy porszem a körötte levõ, belsõ, rejtett birodalmakhoz viszonyítva.
A Szeretet Misztikus Ösvényének kezdete az emberi tudatban történik, miután a keresõ figyelmét a "harmadik szem" centrumánál összpontosította a két szemöldök között és mögött. A lélek fényétõl életre keltve a harmadik szemnek saját megvilágítása lesz, és nem függ - mint testi szemünk - a külsõ fény megnyilvánulásaitól. Egy avatott misztikus kegyelme által a keresõ egyszerû módszert kap kézbe, hogy testi tudatosságát meghaladhassa és a belsõ, titkos birodalmakba felemelkedhessen. Elõször is testi szemeit becsukja, és harmadik, lelki szemével néz. Hallását a külvilág felé szintén lezárja és belsõ, szellemi fülével hall. Amikor ezeket a kezdõ lépéseket megtette, a tudatosság áramlata egész testébõl visszahúzódik és a harmadik szem centrumában koncentrálódik. A test maga ezáltal érzéketlenné válik, de a keresõ lelkének - igazi önmagának - ébersége megnõ. Ez a kezdeti szakasza annak, amit az avatott misztikusok turiya padnak, a létezés negyedik állapotának hívnak, és ami az átlényegült vagy szupertudatosság állapota .
Az avatott misztikus öt feltöltött szóból álló Simrant (ismétlési gyakorlatot) ad a szellemi birodalmakba való felemelkedés elsõ lépéseként tanítványának, aki ezután a tudatosság (az értelem és a lélek) összes belsõ áramlatát egybegyûjti a harmadik szem környékén - miközben az öt szent szó ismételgetése elméjének segít, hogy a kívánt eredményt elérje - és hamarosan úgy találja, hogy tudatossága visszavonult a fizikai világból. Elsõ élménye az asztrális régióban alkalmanként különbözõ lehet. Egy gyönyörû kék szemet, egy vakítóan megvilágított ablakot vagy egy lángoló sugárzást láthat maga elõtt. Ezen a fényen keresztülhalad, és színes szimmetriát lát ragyogó csillagos fényponttal a közepén. Egy ideig ezen a dicsõséges fényen meditál a beavatott, majd hamarosan egy, a belsõ látása számára diszkosznak vagy chakrának (kerék, központ, a szerk.) tûnõ azúrkék égbe lendül át.
Az avatott misztikus szeretõ kegyelme és védelme által a hívõ kikerülheti az alacsonyabb asztrális szinteket, noha azokat saját épülése érdekében Mestere olykor feltárja elõtte. A legalacsonyabb asztrális szint igazán pokoli régió: a zabolátlan vágyak helye, ahová vadállatias és bûneiktõl meg nem tisztult szívû emberek süllyednek haláluk után. Ezeken a szörnyû és sötét vidékeken gonosz lények aratják sötét földi tetteik gyümölcseit. Ez nem az írások "örök pokla", hanem a javulás és a majdani végsõ szabadulás helye. Az asztrális síkon más szintek is vannak - fokozatosan javuló környezettel -, némelyik közülük különösen szép, gyönyörû tájakkal és "pihenõ fogadókkal" a hétköznapi emberek számára, akik itt a Földön való újramegtestesülésükre várnak.
A keresõ, miután gyorsan átszelte az alsó szinteket, most egy csillagokkal és sugárzó napokkal telehintett, igazán "asztrális"régión utazik át. A Hangfolyamot mint végtelen dallamot hallgatja, és a csillagos égen átemelkedve egy napot és egy holdat pillant meg, amelyek - úgy tûnik - szétoszlanak vagy pozdorjává törnek, ahogy keresztülhalad rajtuk. Ezek az égitestek nem olyanok, mint a fizikai világegyetemünkbõl ismert csillagok, bolygók, holdak, hanem messze fényesebbek és ragyogóbbak anyagi fényforrásainknál. A keresõ most égi harangot hall, és elmerül annak csengõ hangjaiban, aztán kagylózúgás dallamát észleli, melynek muzsikájával átitatódik.
Az elõre és fölfelé haladó lélek egyre fokozottabban tudatára ébred a Hangfolyamnak vagy Hallható Életáramlatnak, a megszakítatlan, mérhetetlen és rejtélyes Igének, mely a tiszta szellem birodalmától az anyagi síkig az egész teremtést megtartja. Mint az élet folyója, ez az "isteni kifejezõ erõ" folyékony állapotban létezik, hangszínének természetét szintrõl szintre változtatja, s mégis megõrzi elsõdleges lényegét. E kimondhatatlan Igével való kapcsolat gyakorlása a Szeretet Misztikus Ösvényének végigjárásához elõfeltétel Guru Nanak állítása szerint, aki a Jap Ji címû költeményében így ír errõl:

Az Ige gyakorlásával a magasabb szellemi régiókba akadálytalanul eljutunk
Az Ige gyakorlásával a szellemi síkokba nyíltan és becsületben átlépünk
Az Ige gyakorlásával elkerülhetjük Yama, a Halál Ura mellékösvényét;
Az Ige gyakorlásával az Igazsággal közeli kapcsolatba kerülünk; Ó, nagy az Ige ereje,
De csak kevesen vannak, akik ismerik.
JAP JI

Amint a keresõ tovább emelkedik az asztrális birodalmakban, három ösvénnyel találja magát szemben. A bal kéz felõli ösvény sötét, ijesztõ terület, ahol különös rishik, yogik és alacsonyabb rendû beavatottak sokasága látható. Ez a bal oldali ösvény Kal, a Negatív Erõ lakhelye, aki a tudat és az anyag birodalmainak ura. Néhány keleti tanításban Kalt Brahm néven is ismerik és õ a Negyedik Fokozat. illetve a Harmadik Teremtési Fokozat alacsonyabb szintjeinek kormányzója. Noha uralma alá tartoznak a teremtés alsó szintjei, Kal mégis a Mindenható Úr isteni törvényeinek van alárendelve. A mai idõk teozófiája és más misztikus kultuszok leszögezik, hogy a világnak létezik egy belsõ kormányzása, melynek elsõdleges feladata a fajok és nemzetek közötti evolúciós kölcsönhatás áradatának fékentartása, illetve ugyanakkor a világ jobbítása ügyének szolgálata. Ez a rejtett kormányzás Kal törvénykezése alá tartozik.
A Kal kifejezés szó szerint "idõt" jelent, s így Kal magába foglalja a múltat, a jelent és a jövõt azok általános emberi értelmében véve. Ugyanakkor lehetetlen Kal eredetét egy kozmikus évszámhoz kötni, csakúgy mint meg jósolni, uralma mikor ér véget. Az ember kifelé irányuló érzékei teremtették a kezdetek és végek valótlan elképzeléseit, s ezek az érzékek fogják fel a saját környezetükben történõ dolgok látható kezdetét és befejezõdését. Magasabb tudatosság szemszögébõl nézve mindaz ami egy esemény kezdeteként látható, elõzõleg már eszmeként létrejött a mentális-asztrális birodalmakban; e birodalmakon túl magát az idõt (Kalt) is meghaladó régiók vannak. Mindazonáltal azt lehet mondani, hogy Kal idõtartama az egyik nagy ciklustól a másikig tart, mialatt a tudat és anyag összetett világegyeteme fennmarad megnyilvánult alakjában, egészen annak szétoszlásáig.
Kalnak mint a teremtés Negatív Erejének az az elsõdleges feladata, hogy az emberiséget a születés és a halál körforgásához kösse. Az embernek a Negatív Erõvel szembeni felfelé törekvõ hosszas küzdelmét a Mindenható Úr tervezte azért, hogy bûneinktõl és tisztátalanságainktól megtisztítson, és felkészítsen minket az Igaz Otthonba, a minden szeretet és minden áldás honába vezetõ útra. Ha egyszer az ember fejlõdése az újraszületés körforgásán keresztül teljessé válik, mûködésének a fizikai univerzumban be kell fejezõdnie, azonban a Negatív Erõ lefelé húzó ereje az emberi lelket az anyag rabszolgaságában tartja.
Kal a szerzõje a természet törvényeinek, melyeknek a fizikai megteslesülésben létezõk engedelmeskedni tartoznak. Mint az alsóbb világok teremtõjét, a legtöbb társadalmi vallás Kalt Istenként ismeri. Az alsóbb mentális, asztrális és fizikai életszintek rangsor szerinti képviselõi híven szolgálnak neki. Csak az avatott misztikusoknak és tanítványaiknak van tudomásuk a Kalnál magasztosabb Istenrõl, ugyanakkor milliók imádják a Negatív Erõt mint a teremtés legfõbb urát. Pedig a szeretet igazi. Legfõbb Urával össszehasonlítva (akit a keleti szaknyelv Sat Purushának nevez). Kal a kozmikus világmindenség rangsorában csak alárendelt, és mint ilyen, a tökéletlenségektõl sem teljesen mentes. Azonban az emberiség túlnyomó többségével összehasonlítva Kal magasztos lény, aki fény, bölcsesség és erõ megtestesülése.
Kal hierarchikus képviselõi az avatárák és próféták (keleten Brahm inkarnációinak hívják õket), akiknek az a küldetése, hogy minden korszakban megtestesülve kigyomlálják az igazságtalanságot és a gonoszságot, megvédjék a jókat, megbüntessék a gonosztevõket, s megteremtsék az igazságosságot a világban. Így hozzák a megváltás ígéretét az igazaknak, de az effajta megváltást még mindig köti az alacsonyabb világok idõbeosztása, s ezért nem tartós. Kal folyama - az idõ - a maga menetében az emberiség számára végtelen, de egy legmagasabb rendbõl való avatott misztikus segítségével a lelkek túljuthatnak téren és idõn, és fel emelkedhetnek a Szeretet Legfõbb Urának idõtlen birodalmába. Az ilyen avatott misztikus nem része Kal belsõ kormányzatának, de mindazok tevékenységéhez, akik a teremtés rendfenntartásában szerepet játszanak, beleegyezését adja. Mégis a Legfõbb Úr küldötte az avatott misztikus, és parancsa van arra, hogy lelkeket mentsen, s az Igaz Otthonba kísérje õket.
Kal belsõ uralmának területe tehát a bal oldali a három ösvény közül, amelyet a keresõ az asztrális birodalmakon át felfelé vezetõ útján meg tekinthet. Ezen a területen a Negatív Erõ fortélyaitól és hízelkedéseitõl rabláncra verve ezernyi és ezernyi szent embert találhatunk mély meditációba merülve. A keleti szaknyelvben riddhikként és siddhikként (csodatévõ erõkként) ismert alsóbb szellemi erõk megtestesülései az õrei ennek a bal oldali területnek. Õk szilárd és látható megtestesülések, és elõrehaladott tudatossággal vannak felruházva. E régiók kérlelhetetlen õrszemeiként állva - hogy megakadályozzák a lélek további emelkedését - a keresõnek nagy tudást és pszichikus erõt fognak ajánlani, de az avatott misztikus által adott öt szent névbõl álló Simrant nem bírják elviselni, és a nevek hallatán szertefoszlanak.
Mindazok, akik képzett misztikus beavatott nélkül tévedtek ezekbe az asztrális síkokba, gyakorta jócskán félrevezettetnek a természetfölötti erõk által; a 19., illetve a 20. század gombaként elszaporodott okkult kultuszai közül sok éppen e riddhiktõl és siddhiktõl nyerte ihletét. Milliónyi kisebb és nagyobb szintû próféta, kisebb istenségek és szellemi remeték megtestesüléseivel együtt feneklett meg ezekben a régiókban. Amíg a legmagasabb szintû beavatottakból egy ki nem szabadítja õket Kal fogságából, képtelenek lesznek továbbhaladni a tiszta szellemi síkok felé. Egyetlen lélek sem érte el soha a tiszta szeretet síkjait, aki avatott misztikus segítsége nélkül utazott errefelé - ezek a síkok messze az anyagi-szellemi régiókon túl helyezkednek el. Azonban annak a keresõnek, akit egy képzett misztikus avatott be, akadálytalan a felemelkedése.
A keresõvel szemben a jobb oldali ösvényen messze magasabb szintû világegyetemek felé nyílik bejárás, de az avatott misztikusok igazán magas útvonala a középsõ ösvény, egy mérhetetlenül fényes út, mely végül a Legfõbb Úr birodalmába vezet. A keresõ ezen a ragyogó úton emelkedik tovább, amíg végezetül a Bankanal területére érkezik, amely a mentális vagy kauzális (értelmi vagy oksági; a szerk.) régiók elõcsarnoka. Ez a Sahans dal Kanwal magas szintjén, az asztrális birodalom régióiban helyezkedik el, ahol a keresõ meglátja az avatott misztikus Sugárzó Fényalakját. Ez az elsõ alkalom, hogy szellemi vezetõje igazi természetérõl belsõ tapasztalást nyer; õt mind ez idáig csak fizikai teste burkában látta.
Tulsi Sahib, aki egyike volt a legmagasabb fokozatot elért misztikusoknak, kijelentette, hogy a belsõ birodalmakban: "a Mester lábkörmeibõl vakító fény lángol elõ és bevilágítja a hívõ lelkét". Maulana Rumi így szólt tapasztalatáról, amikor az avatott misztikus fénylõ alakját látta: "miként a Mester fénye a lélekben hajnalként feldereng, úgy ismeri meg az ember mindkét világ titkait". Guru Arjan állítása szerint: "a Mester áldott alakját a homlokomban hordom. Ha befelé pillantok, mindig ott látom õt". Khawaja Moeen-ud-Din Chisti az avatott misztikussal való belsõ kapcsolatát ezekkel a költõi szavakkal fejezte ki: "ó Mester! a Nap nem viseli el a Te arcod ragyogását. A Hold is felhõvel takarta magát, hogy meneküljön vakító fényedtõl... Isten Fénye megtestesülvén a Nabi (Próféta) személyében anyagi alakot vesz fel éppúgy, ahogy a Hold tükrözi a Nap fényét." A keresztény írások az avatott misztikus fénylõ alakjának megtapasztalását szintén rajzos részletességgel írták le:

"Erre megfordultam, hogy lássam a szózatot, mely hozzám szólt. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a (hét aranygyertyatartó között pedig ember fiához hasonlót. Bokáig érõ ruhába volt öltözve, mellén aranyövvel övezve. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tûz, lába mint a kemencében izzó sárgaréz, hangja mint a nagy vizek zúgása."
(Jel 1, 12-15)

Az avatott misztikus fénylõ alakja most az asztrális sík legmagasabb szintjeit tárja fel a keresõ tekintete elõtt; és ekkor - az avatott misztikus társaságában - a keresõ a Sahans dal Kanwal régiójában találja magát, a kozmikus energia "ezerszirmú lótuszvirágában", mely mind az asztrális, mind az anyagi világegyetemek erõmûve. A Sahans dal Kanwal önmagában is dicsõséges, lüktetõ kozmosz, és ezt a sugárzó régiót az összes asztrális birodalmakban található legerõsebben fénylõ központi láng világítja meg. E hatalmas lángból számtalan elbûvölõ szépségû dallam és összhangzat árad ki, és akik ebben a régióban lakoznak, valóban azt hiszik, hogy a legmagasabb mennyországban vannak. És mégis, õk csupán a szent Shabd (Hangfolyam) avatott misztikusai hatalmas emelkedõ útvonalának elsõ szakaszán foglalnak helyet, azon a síkon, ahonnan a lélek igazi utazása az avatott misztikus társaságában ténylegesen megkezdõdik.
A Sahans dal Kanwal területére megérkezve az emberi elme tudatára ébred annak, hogy számtalan megtestesülése óta valóban álmodott, és most tudatosítja magában elsõ ízben a belsõ kozmosz magasabb birodalmainak valóságát. A Sahans dal Kanwal a legelõrehaladottabb yogik által elérhetõ végsõ és legmagasabb sík, mivel a keleti misztikusok nyelvén pranáknak nevezett és a jógagyakorlatokhoz szükséges életáramlatok ennél a régiónál nem juthatnak tovább.
E magas asztrális sík hihetetlenül óriási és ihletkeltõ, de az itt lakozó szentek mégsem foghatják fel a Sahans dal Kanwalon túl fekvõ számtalan szebb és messze magasabb szellemi birodalmak létezését. S az avatott misztikus tanítványának még magasabbra kell emelkednie, hogy igazi szellemi szabadulást nyerhessen.