Amikor a keresõ a Sahans dal Kanwalon túl emelkedik, a Kal uralma alatt mûködõ negatív erõk a legveszélyesebbek. Lelket sem teremteni, sem elpusztítani nem tud Kal, de arra képes, hogy fogva tartsa az oksági, asztrális és anyagi birodalmakban. Az emberek lelkét világi élvezetek láncaival zárja börtönbe, és amikor igazi otthonába a lélek vissza kívánna térni, Kal összes lehetséges erõit összegyûjti, hogy a felemelkedõ lelket akadályozza. De a Szeretet Legfõbb Ura, Sat Purusha a legmagasztosabb istenség mindenek közül, aki a teljes világmindenség teremtõje. Az Õ megtestesülése a tökéletes avatott misztikus, aki Kal régióin keresztül biztonságban képes a lelket átvezetni.
A magasabb asztrális síkokon - közvetlenül mielõtt a keresõ elérné a kauzális régiók elõcsarnokát - leírhatatlanul szép férfiakkal és asszonyokkal találkozik, akik hihetetlen csábításokkal kecsegtetik, hogy lelke további emelkedését meggátolják. Az avatott misztikus óvó Shabd-ereje azonban ezeket a csábos asztrállényeket hamarosan láthatatlanná teszi a keresõ számára. Egy tökéletes avatott misztikus által kibocsájtott Shabd-sugárzást semmiféle negatív erõ nem közelítheti meg. Maulana Rumi az avatott misztikus oltalmazó kegyelmérõl így beszélt: "Ó bátor lélek! kapaszkodj annak köpenyébe, aki jól ismeri az összes - fizikai, mentális, szupramentális és az azokon túli - síkokat, s aki képes veled maradni mint hû barát, életben és halálban, e világban és a következõben egyaránt.
A keresõ most felkészül a felfelé tartõ utazás második szakaszára; de mielõtt beléphetne az oksági régiók területére, egy hihetetlenül szûk átjárón kell keresztülhaladnia, egy kanyargó alagúton vagy görbe csövön, melyet a keleti misztikus beavatottak Bankanalként ismernek. Ezt a mentalis világokba vezetõ alagutat Kabir a mustármag méretének egytizedeként írta le, a tudat nagyságát pedig elefántéhoz hasonlította; amint az bejáratot próbál magának találni ebbe az alagútba. Guru Nanak szintén leírta ezt az alagutat mint átjárót, melynek mérete a hajszál szélességének egytizedéhez hasonlatos. Más avatott misztikusok a legfinomabb tû fokához hasonlították. Képzett avatott misztikus segítsége nélkül a keresõnek lehetetlen áthaladni ezen az alagúton, de a szellemiség ilyen mesterének segítségével az átjáró kitágul, és a keresõ immár minden további nehézség nélkül szállhat benne fel és atá. A Bankanal U alakú alagútján keresztül a beavatott így lép be az oksági birodalmakba. Egy bizonyos távolságig az út egyenesen és vízszintesen halad, aztán egyszerre csak lejteni kezd, és egy vízszintes átjárót szel át a beavatott, mely egy a szufi irodalomban "hetedik mennyország"-ként ismert régión át vezet.
Amikor utazása folyamán a beavatott a Bankanal felsõ végéhez ért, egyszerre úgy tûnik, nézõpontja és szemszöge megfordult: mintha mindent egy fátyol vagy tükör ellenkezõ oldaláról látna, amelyen az imént hatolt át. Most a teremtés második nagy térségébe ért, melyet a keleti misztikus tanítások Brahmandának (Brahm-tojásnak) hívnak annak láthatóan elliptikus formája miatt. A maga teljességében mind az anyagi szellemi, mind az anyagi világegyetemeket magában foglalja, de e kettõ kombinációjánál messze tágasabb. Ténylegesen az egész kozmikus teremtés három alsó fokozata (térsége) önmagában teljességként fogható fel, melynek csúcsán a szellemi-anyagi régió, a Brahmanda helyezkedik el, a középsõ részén az anyagi-szellemi régiók, vagyis az asztrális birodalmak, a legalsó szintjén pedig az anyagi világegyetem foglal helyet.
Az oksági területek lakói kimondhatatlanul boldogok, de ennek ellenére, a Brahmandában való hosszas tartózkodásuk után egyszer mégis kénytelenek lesznek újraszületni az anyagi világegyetemben. A tisztán szellemi birodalmak megszabadult lelkeihez képest tehát nem halhatatlanok, de valöban mérhetetlenül hosszabb ideig élnek, mint az asztrális és anyagi világegyetemek lényei. Brahmandát a keleti tanításokban Par Brahmként is ismert Maha-Kal kormányozza. Kal magasabb aspektusa Maha-Kal és Brahmanda felsõbb, illetve szellemibb területein lakozik, míg maga Kal az alacsonyabb és anyagibb területeken tartózkodik. Brahmanda alsóbb régióiban a mentális anyag van többségben, mivel ez a tudat síkja, maga a tudat pedig - a szellem meghatározott fokú hozzákeveredésével - az anyag egy kifinomult formája.
A keresõ a Brahmanda alsóbb síkjaira emelkedvén az Egyetemes Tudat birodalmában találja magát, melyet a keleti tanításokból Trikutiként ismerünk. Sok metafizikus és misztikus teológus tévesen azonosította az Egyetemes Tudat e birodalmát Istennel, ugyanis az avatott misztikus és tanítványai felfelé haladó utazásának második lépcsõjén ez még csak a kezdõ fokokat jelenti. Amint a keresõ áthalad a Trikuti területén, egy varázslatos dallamot hall, amely az "Om" szó zenei megszólaltatásához hasonlít. Ez egy zengõ és morajló hang, amely a földi viharfellegek dörgésére emlékeztet, ugyanakkor földöntúli édességgel és harmóniával szól. "A hangzó fény utazása" címen 1956-ban megjelent könyvemben a léleknek az egyetemes tudat síkjain keresztül a megtestesülésig történõ alá szállására a következõ szavakkal utaltam; "a morajló bolygóközi ösvényen keresztül így tértem vissza Myalbára (a Földre), visszanyerve az érzõ ego vágyainak bénító köntösét, hogy aztán még egyszer bejárjam a morajló tûz útját".
A Trikuti olyan sík, ahol egy "morajló bolygóközi ösvényen", szó szerint egy lüktetõ bolygók között vezetõ ösvényen keresztül utazhat a lélek. Ahogy a beavatott lelke felfelé, a "morajló bolygóközi ösvény" irányába tekint, belép egy magas bástyákkal és tornyocskákkal ellátott erõdszerû építményekkel teletûzdelt vidékre. E területen egy ideig elidõzik, és megtelvén áhítattal és hittel, magát mint a mentális síkok urát látja. Az erõdök területe az emberi karmák nagy tárháza, múlt és jelen cselekedeteinek, illetve azok következményeinek gyûjteményét õrzik itt. Az ok és okozat megmásíthatatlan törvénye, a karma törvénye kormányozza a kauzális, az asztrális és az anyagi világegyetemekbõl álló egész háromosztatú.teremtést. Minden személy sorsát az egyénenkénti karmikus "minta" határozza meg. Az, ahogyan a jelen és elmúlt életei alkalmával cselekedett az ember, határozza meg mostani állapotát. A karmikus törvény állandóan mûködik, mert olyan az ember, amiképpen a szívével gondolkodik.
Hogyan lehet az ember karmikus tartozásait törleszteni vagy semmissé tenni másképp, mint születések és újraszületések hosszú és nyilvánvalóan végtelen körforgásával? Erre a válasz egy része a kauzális világok erõdökkel teli területén található; de senki sem juthat el oda alkalmas szellemi vezetõ nélkül. Az anyagi síkokon ügy tûnik, hogy amint egy ember jóvátette a múltban elkövetett hibáit, azon nyomban új karmákat hoz létre, és a hatás-ellenhatás igazságos törvénye már szedi is a vámját. A kauzális, asztrális és anyagi világegyetemek fölött Kal legfelsõ bírósága mûködik, õ a Karma Ura; és a léleknek a születés és halál körforgásábol való megszabadításához csak egyetlen megtestesülés rendelkezik elegendõ erõvel, hogy Kal bizonyos döntéseit megváltoztassa. Ilyen megtestesülés a legmagasabb rendbõl való avatott misztikus, akit a keleti szóhasználat Sant Satguruként ismer. Ha egy ilyen avatott misztikus egyszer egy keresõt a védelme alá vett, az megszabadul a Negatív Erõ kötelékeitõl. és összes karmikus adóssága - melyek egy része már a beavatás alkalmával megsemmisült - késõbb semmivé tûnik az avatott misztikus kegyelmébõl.
Amikor a Mester kegyébõl a tanítvány eléri a Trikutí erõdökkel teli területét, múltbeli karmáinak magjai végül semmivé égnek el, jóllehet a sok megtestesülés alatt összegyûjtött tisztátalanságokból a lélek még megtart valamennyit. Az erõdbirodalomban való tartózkodása idején a tanítvány a magas tornyok fölé tekintve hatalmas méretû sötét felhõket lát, amelyekbõl szünet nélkül kozmikus vihar mennydörgése hangzik. Aztán, amikor az erõdbirodalomban való tartózkodásának célja beteljesült, a beavatott felemelkedik a fekete felhõk mögé, és onnan szemlélve látja, hogy az egész szféra egy vibrálóan vörös színû finom kozmosz, az ég közepén egy dicsõséges vörös nappal, mely az egész térség karmazsinvörös árnyalatát adja.
Trikuti azonkívül, hogy az emberi karma hatalmas tárháza (óriási raktár, melynek anyaga életek milliói nyomán halmozódott fel), egyben a tudás területe is. Ebbõl a szférából ered a három kozmikus jellemzõ sajátosság - a harmónia, a cselekvés és a tétlenség -, melyek összjátéka tette lehetõvé az asztrális és anyagi világegyetemek teremtését. A hindu szent iratokban e három sajátosság megszemélyesülése Brahma, Vishnu és Shiva, akiket közös nevükön Mahadevnek (Nagy Istennek) hívnak. A trikuti izzó vörös egei alatt, melyek a Földön látható legszebb hajnalokra vagy alkonyokra emlékeztetnek, az avatott misztikus sugárzó fényalakja még nagyobb dicsõségben látható, és a beavatott az égi Shabdtól magasabb impulzusokat kap oly módon, ami az asztrális és az anyagi síkok minden eddigi tapasztalását felülmúlja.
A beavatott csillámló négyszirmú lótusz kozmikus alakját pillantja meg, s ahogy közeledik hozzá, a lótusz uralkodó vörös színe egyre kifejezõbb, finoman cizellált részletekre és sokféle sugárzó árnyalattá bomlik. Majd egy hatalmas dob csodálatos, szüntelenül szóló hangját hallja. E mély tónusú dallam kíséri felfelé tartó utazásának ebben a szakaszában. Ahogy a beavatott elõrehalad, a kauzális régiók mélységes mély terén kígyózik át, ahol körös-körül a dob dallamos hangja szól. Most már tudatosan is megérti az égi Shabd, a hallható életáramlat jelentõségét, melynek kezdeti erejébõl jött létre minden teremtés. A beavatott lüktetõ csillagos ösvényen halad tovább elõre és felfelé suhanva, míg körötte számtalan nap, hold és csillag tûnik fel és tûnik el. Szavakban lehetetlen kífejezní ezt a tapasztalást. A tanítvány most tökéletesen felismeri az anyagi világegyetemtõl és az anyagi világ nyelveitõl való teljes elválasztottságát.
Az oksági birodalom felsõ területeire emelkedve a beavatott az újonnan megtalált szabadság örömétõl és áldásától megmámorosodik.,Izzó kozmikus hegyeken és grandiózus síkságon suhan keresztûl. Maga alatt csodálatos kerteket lát, ahol mindenütt színek és hangok rendezõdnek vibráló virágok szimmetrikus mintázatába, s e csodálatos hang- és színözön szimfóniájában gyönyörködhet. "Brahm éteri nektárjának" sugárzó folyói és patakjai bõségesen ömlenek e területen keresztül, míg végül a beavatott a sugárzás nagy és magasztos óceánjához ér, melyet hatalmas fényhíd szel át. Maga elõtt most Mer, Sumer és Kailash áhítatkeltõ csúcsait látja, a gigantikus kozmikus hegyeket, melyektõl a Trikuti ("Három Kiválóság") térség neve is származik. A tudatosság eme szintje a szellemi teljesítmény végsõ pontja a régi rishik (szent emberek) védantikus tanításai szerint, akik a Himalaya hófödte csúcsain meditáltak a kozmikus világegyetem természetén. Pedig ez a Szeretet Misztikus Ösvényének még csak a második szakasza. A Brahmanda birodalmát Guru Nanak a következõképpen írta le:

Számtalanok a cselekvés mezõi, számtalanok az arany hegyek,
És számtalanok a Dhruk (szentek), akik ezeken meditálnak.
Számtalanok az Indrák, számtalanok a napok és a holdak, és számtalanok a földies és csillagos térségek;
Számtalanok a Siddhák, a Buddhák, a Nathok és számtalanok az istenek és istennõk.
Számtalanok a Danuk (félistenek) és a bölcsek,és számtalanok az ékköves óceánok.
Számtalanok a teremtés forrásai, számtalanok a harmóniák, számtalanok, akik azokat hallgatják,
És számtalanok az Ige hívei,
Végtelen és véget nem érõ, Ó Nanak!, ez a birodalom.
JAP JI .

Ez a dicsõséges birodalom az egyetemes tudat síkja, melyen keresztül a Legfõbb Úr a kozmikus világegyetemeket megalkotta. A Legfõbb Úr azonban nem egyenlõ az egyetemes tudattal sok modern metafizikus és mísztíkus ellenkezõ állítása ellenére sem. Az egyetemes tudat a Legfõbb Úr akaratának kivetülése, hogy önmagának egy részét a teremtésben kinyilvánítsa. A "Teremtõje képmására" megalkotott ember maga is saját tudatának közegén keresztül teremt, noha õ maga nem ez a tudat. Élõ lélek az ember, szellemi lényegû, aki az Isten esszenciájából való; felfelé tartó utazása során a beavatott keresõ látja, hogy az emberi tudat - annak csodálatos.funkciói és teremtõ képessége ellenére - sokkal alacsonyabb fokon helyezkedik el a belsõ világegyetemek fokozatain, mint az emberi lény szellemi része. Az egyetemes tudat birodalmán túli térség az, amelyrõl Krisztus így beszélt:

"Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mí ki ne tudódnék."
(Mt 10, 26)

A keresõnek az oksági területen, a színtiszta öröm birodalmában kell maradnia egy ideig, amíg egész sorsterhe eltöröltetik az erõdszerû országban. Az avatott misztikus arra inti, hogy jó ideig meditáljon az oksági birodalomban, így lelke tovább tisztulhat. Amikor a tisztulási folyamat befejezõdik, az avatott misztikus elõrehaladásra serkenti a beavatottat a Brahmandán túli magasabb régiók felé. Most a keleti misztikusok által Par-Brahmként (Brahmon túli), vagy Daswan Dwarként (a Tizedik Kapuként) ismert okságfeletti birodalomba kell továbbemelkednie.