A Mesterszent csakis különleges körülmények szülte ritka alkalmakkor mutat be csodákat tanítványának. Ezek ugyan összhangban vannak a Természet törvényeivel, mégis rettenetes szövedékként gúzsba kötő erők, és károsan hatnak a Mindenható Istenhez közelítő ember legmagasabb ideáljaira. Ez olyan tárgy, melynek tanulmányozásával a mindennapi ember nem is törődik, azon egyszerű oknál fogva, hogy hiján van a hozzá szükséges hatalmas önuralomnak, és nem tudná elviselni, illetve folytatni az elme sok megszorítással jaró gyakorlatoztatását. A hosszú idő alatt megszerzett csodatevő erők egyaránt lehetnek jó és rossz cselekedetek eszközei, s minthogy felhasználásukkal inkább okoznak kárt, mint bármi mást, a valóban szellemi emberek károsnak tekintik alkalmazásukat. A Mesterek a legmagasabb erő birtokában vannak, de a küldetésük szent. A tanítvány, akinek megnyílt már belső látása, lelki emelkedésének minden szintjén számtalan csodát láthat. Földi csodatételek nélkül nem hinni a Mesterben olyan esztelenség, mint nem hinni el, hogy valaki multimilliomos, amíg nem láttuk az összes pénzét saját szemünkkel. Hiszen tetszése szerint tarthatja vagyonát bankban, és úgy költekezik belőle, ahogy jónak látja anélkül, hogy bárki tetszésnyilvánítására vagy jóváhagyására várna. Ugyanígy: a bűvész trükkjeit figyelő sokezres közönségből csak nagyon kevesen kapnak kedvet, hogy a szakmát megtanulják. Akik mindenáron csodát akarnak látni, azok nem igazi keresők.