Az ember testből, értelemből (intellektusból) és lélekből áll. Önmagunk fizikai és mentális fejlesztésére különösen sok gondot fordítunk, míg a lélekhez vajmi keveset értünk, amely pedig uralkodó erő mind a test, mind az értelem fölött. A testi örömök nem tartósak, a testnek és a tudatnak általunk nem tagadható korlátai vannak; ennélfogva a boldogság és béke örökkévaló forrásai után kell kutatnunk ön magunkban. Ebben az irányban az önvizsgálat az első lépés. Ezen a ponton elménkben sok kétség merül fel. Létezik egy mindenható erő, akit az emberek többsége Istennek hív. Benne hisznek, őt imádják, róla beszélnek. Lehet róla tudni többet is? Lehet vajon látni őt és beszélni hozzá? E kérdésekre van egyértelmű és tiszta felelet; ezt a Mester néhány rövid szóban megadja: "Igen, láthatjuk őt, és beszélgethetünk vele akkor, ha felemelkedünk oda, ahol - mint mondják - ő lakozik." A Mesterek azt mondják: "igen", és nem kell halálunkig várnunk erre, mert itt és most tapasztalatot nyerhetünk róla. Ez összhangban van a Természet törvényeivel, amely utóbbiról mind ez idáig szót érdemlő tudással nem rendelkezünk. Magunk körül mindenütt azt látjuk és érzékeljük, hogy az apró atomtól a hatalmas univerzumig mindent a Természet törvénye irányít. Így - az alapos gondolkodó számára - ebben az univerzumban és az azt kormányzó törvényekben semmi bizonytalan, véletlenszerű vagy kaotikus nincsen. Hogy tehát bármilyen célt elérjünk, íme létezik egy természeti törvény: egy alapelv és módszer, amellyel ellenőrizhetjük, kipróbálhatjuk és mérhetjük törekvéseink eredményét. És amint a Természet tudományában, úgy a vallásos iratokban is hasonló módszerek fedezhetők fel bárki gondos kereső számára, jóllehet különböző nyelveken és más szavakkal leírva. Be szeretnénk lépni Isten országába; "de hogyan?" kérdezzük. "Annak segítségével és vezetésével, aki már maga is behatolt oda, és ott vezetni képes minket" - hangzik a Mesterek egyszerű válasza. "Lehetséges ez?" "Mint ahogy kétszer kettő az négy, olyan pontos és biztos ez a tudás" mondják ők ismét. Szent könyvekkel, dicsőítő énekek és himnuszok éneklésével nem lehetünk elégedettek. Törekednünk kell az előrehaladásnak ugyanazon fokára, mint amit a könyvekben leírt példabeszédek és ismeretanyag szerzői elértek. Tapasztalatuknak a mi tapasztalatunkká kell válnia, mert: "amit az egyik elért, azt a másik is képes megtenni"; természetesen megfelelő segítséggel és vezetéssel. Ennél kevesebbel nem is szabad beérnünk. "A szeretetnek még halvány szikráját is alig érezzük Isten iránt - hogyan remélhetnénk hát?" A szentek erre azt válaszolják: "Ennyi éppen elég, hogy a hozzá való közeledés legmagasabb tudományára érdemes legyél." Ez már reménysugár. Óh, ha ez a piciny szikra lánggá nőhetne! Újra azt mondjuk: "Jézus és más nagy Mesterek róla oly nagy szeretettel beszéltek, de mi vétkesek vagyunk, és e korban nincs sok remény számunkra." Íme a Mesterek megnyugtató felelete: "Ha a bűnösök legrosszabbika lennél is, nem számít, állj meg ott, ahol vagy. Mindenki számára van remény, még ebben a válságos korban is." Korszakokkal ezelőtt a Természet anyagiakban és szellemiekben is gondoskodott rólunk. Ma ugyanez a változtathatatlan törvény működik, és ez fog működni tovább a jövőben is. Van étel az éhezőnek és víz a szomjazónak. A kereslet és a kínálat a Természet kérlelhetetlen és örök törvénye, amely mindig fennáll. Csak élő Mester révén lehetséges kapcsolatot teremtenünk a Mindenható Istennel magunkban. A Sant Matban tárgyak és képek kontemplációja nem ajánlott, mert ez az előrehaladást akadályozza. A Mesterek fényképei csak az emlékezést és a felismerést szolgálják. Semmi esetre sem függhetünk ilyen külsőségek használatától.