A Maha Sunna sötét ürességébõl való kiemelkedése után a lélek a keleti avatott misztikusok szóhasználatában a Bhanwar Guphának ismert belsõ szintet éri el. Az anyagi sík fölött ez a negyedik belsõ birodalom, mely- a nagyon kevés anyaggal keveredõ szellemi esszencia területe. Amint továbbhalad a lélek, egy szellemi erõörvény fölött húzódó magas és fényes átjárót keresztez, amely Hansni alagútként ismert; azután a dicsõséges Rukmini alagút monumentális bejáratába lép be, és ott egy hihetetlenül szép építményt pillant meg. Az építménybõl áradó sugárzás megragadja a lelket, s ezáltal tökéletes beteljesülést és igazi békességet ér el benne a nirat (a látás ereje) és a surat (a hallás ereje).
 Akkor a szellemi birodalom egy magasabb szintjére száll át a lélek; jobb oldalon mérhetetlen szépségû, ragyogó kozmikus szigeteket, bal oldalon pedig földrészeket lát meg sugárzó palotákkal, melyeket mintha gyöngyökbõl építettek volna, és felsõ szintjeiket smaragdokkal és gyémántokkal teletûzdelve rubintkövekbõl rakták. A lelket csodálatos elragadtatással tölti el ezeknek a kozmikus tájaknak a szépsége. A Bhanwar Guphát egy hatalmas szellemi úr kormányozza, kinek nevét a Közel- és Távol-Kelet avatott misztikusai szóhasználatában mindenütt egységesen "az vagyok"-nak fordítják. Valójában a szufi adeptusok az egész területet Anahuként ismerik, amelynek ugyancsak "az vagyok" a jelentése.
 A Bhanwar Gupha e területén a lélek a Teremtõvel való rokonságának legteljesebb felismerésére ébred, az Összlélek Óceánjában az isteni lényeg egy cseppjeként ismerve fel tudatosan önmagát. Maulana Rumi írt a hegytetõn játszott fuvola panaszos dallamáról, mely a léleknek igazi forrásától való elválasztottságát meséli el. Ezt a birodalmat az égi fuvola zenéje hatja át, és ez a muzsika zengett a nagy Rumi tudatában is. Azonban a fizikai világban ismét semmi sem található, ami a Bhanwar Gupha dallamának szépséges hangjához hasonlítható lenne. Az e térség fölött királyian emelkedõ dicsõséges kozmikus hegybõl árad ki ez az elbûvölõ hangzat, s a hegy fölött egy bódító fehér fénnyel ragyogó, a mi naprend szerünk anyagi Napjánál ezerszer és ezerszer fényesebb, gigantikus napot lát a lélek. Errõl a térségrõl énekelte Guru Nanak:

Még magasabban fekszik a Karm Khand, a Kegyelem Birodalma,
Itt az Ige minden a mindenben, és semmi más nem uralkodik.
Itt lakoznak a bátrak bátrai, a tudat meghódítói, eltelve az isteni szeretettel,
Itt lakoznak a hívõk, mint Sita is, hasonlíthatatlan áhítatban,
Elmondhatatlan szépségtõl átvilágítva,
Minden szíven Isten tölt el, halál és káprázat övezetén túl élnek õk.
JAP JI

 Bhanwar Gupha igazán a szépség és a fény birodalma, és az itt lakozó lelkek úgy isszák magukba a Hangfolyam elixírjét, mint ahogy mi az anyagi síkon magunkhoz vesszük a napi ételt és italt. Mégis, a Bhanwar Guphának és az összes alatta levõ - okságfeletti, oksági, asztrális és anyagi - térségnek végül szét kell oszlania az avatott misztikusok szerint. A viszonylagosan rövid idõtartamú "Szétoszlások" az oksági terület csúcsáig terjednek, míg a mérhetetlenül hosszú "Nagy Szétoszlas" a Daswan Dwar okságfeletti birodalmától a Bhanwar Gupha birodalmáig terjed. Így a keresõ léleknek tovább kell utaznia felfelé, hogy igazi szellemi szabadulást érhessen el, mivel csak Sach Khand, az anyagi sík fölött levõ ötödik belsõ terület marad érintetlen bármely, nagy vagy kicsi kozmikus szétoszlástól. És Sach Khand a lélek igazi otthona.
E tisztán szellemi területet a hinduizmus Sat Loknak, az iszlám szufi bölcseinek tanítása Muqam-i-Haqnak (az Igazság Birodalmának), a szikh vallás Sach Khandnak nevezi (mely utóbbi elnevezést az indiai avatott misztikusok vagy Satguruk használják). A Sach Khand teljesen mentes a fizikai, mentális és átszellemiesített anyagtól. Az avatott misztikusok szavai szerint "változatlan és örök; minden öröm és minden üdv; minden bölcsesség és minden szeretet; az Isten hajléka. Itt elmondhatatlan gyönyörben lakoznak a tökéletes szellemi lények és minden idõk legnagyobb szentjei." Guru Nanak azt mondta: "itt lakoznak az összes területrõl származó Bhagatok vagy bölcsek, akik az Igaz Egyben örvendeznek és örök üdvösségben élnek". A Sach Khand alatti birodalomban, Bhanwar Guphában nyolcvanezer világegyetem létezik, és e világegyetemek lakói mind olyan szellemi adeptusok követõi, akik a maguk számára belépõt szereztek ebbe a régióba. De magában Sach Khandban az Igaz Úr jóságos uralma alá világgömbök tízmilliói tartoznak, és e birodalom körül az Áldottak kozmikus Szigetei keringenek, mint a mi piciny földünk saját Napja körül. E szférák a hansák hajlékai, a tiszta lelkeké, akik sosem szálltak le alacsonyabb síkokra. Guru Nanak szavai szerint:

Sach Khand, vagyis az Igazság Birodalma a Forma nélküli Egyetlen székhelye.
Itt teremt minden teremtést és örvendezik a teremtésben.
Itt sok térség található, mennyei rendszerek és világegyetemek,
Melyeket megszámlálni olyan lenne, mint számolni a számtalant;
A Formanélkülibõl
Itt formálódnak az égi síkságok és minden más,
Mindenek sorsa, hogy az Õ Akarata szerint mozogjon.
Ki e látással megáldatott, örvendezik ennek szemlélésében.
De, ó Nanak, a szépsége olyan ennek, hogy a lehetetlent kísérelném meg, ha megpróbálnám szavakba foglalni.
JAP JI

 Sach Khand Urát a keleti szóhasználatban Sat Purushaként, az Igaz Lényként ismerik. Az ezoterikus iratok állítják, hogy a Szeretet Ura napok milliárdjaihoz hasonlatos fénnyel sugárzik, habár ez még mindig szegényes leírás Róla, mert az emberi nyelv és értelem érzékeltetõ képességén Õ messze túl van. Sat Purusha irányítja és ellenõrzi az alatta levõ világmindenségek teljes kozmikus rendszerének teremtését és szétoszlását, jóllehet saját birodalma teljesen mentes bármi ilyesféle változástól. Ez az Igaz Lény erejét végsõ fokon a Mindenség Legfõbb Urától nyeri, akit az avatott misztikusok Anami Purushaként, a Megnevezhetetlenként ismernek.
 A költõi képek és szimbólumok nyelvén sem lehet Sach Khandot leírni, mert az avatott misztikusok szerint az e világban található, akár leggyönyörûségesebb dolgokkal is képtelenség összehasonlítani. Sach Khand az Atya Háza, Sat Purusha az Atya, és a lélek nem egyéb mint Sat Purusha kiáradása, akitõl Bonokkal (világkorszak, a szerk.) elõbb szállott alá. Az avatott misztikusok szerint a lélek tizenhat nap és hold fényével ragyog, amikor e birodalmat eléri.
Guru Nanak ihletett himnuszában Sat Purusha régiójáról énekelt:

Milyen csodálatosak a Te kapuid: milyen csodálatos a Te házad,
Ahonnan Te hatalmas teremtésedet figyeled.
Számtalanok az ott muzsikáló hangszerek és dallamok,
Számtalanok a ritmusok,
Számtalanok énekeseid, akik a Te dicséretedet Zengik.
JAP JI

 Swami Ji az elmondhatatlan szépség erõdszerû építményeként írta le Sat Purusha palotáját. Swami Ji leírása szerint a zarándok léleknek meg kell találnia a Szeretet Urát a trónján, mikor e térségbe megérkezik, és a világmindenségek teljes világmindenségének Igaz Uraként kell felismernie Õt. Swami Ji leírta a Sat Purusha palotája elõtt elterülõ mezõket és parkokat, de újra elismétli, hogy e tájakat földi szavainkkal nem vagyunk képesek leírni. Ez a sík szellemi nektárt tároló medencékkel van tele, ahonnan a fény bõséges folyói ömlenek alá, hogy távoli vidékeket lássanak el szellemi tápláló anyaggal. Az ezüstös fény kozmikus kertjei fölött arany paloták tûnnek fel lebegve, és a hansák, az itt lakozó tiszta lelkek szépsége felfoghatatlan.
 A zarándok lélek Sat Purusha, a Szeretet Ura palotájának elõcsarnokához ér, ahol egy õrködõ hansa megkérdezi az újonnan érkezõt, hogyan sikerült neki e fennkölt térséget elérnie. A lélek azt válaszolja, hogy az avatott misztikus vagy Satguru szent lábaihoz járult, mikor még a Földön élt, és az avatott misztikus e magasztos birodalom titkos ismeretét reá ruházta. Akkor a lelket a palotába vezetik, ahol egy elmondhatatlan szépségû fénylõ lótuszvirággal találja magát szemben. A lótuszvirág központi fényébõl hang hallatszik, amely megkérdezi a lelket ki õ, s hogy e régióba miért és hogyan szállt fel. Swami Ji így írja le a lélek válaszát: "találkoztam egy Sutguruval, aki minden szükséges utasítással ellátott. Az õ jóságából élvezhetem most a te darshanodat". A lélek számára most válik egyértelmûvé, hogy valóban Sat Purusha jelenlétében van, akit azon szellemi erõként ismer fel, amely a Földön és az alacsonyabb szellemi régiókban az avatott misztikust áthatotta lélekkel. A lélek most határtalan jó szerencséjének örvendhet, és a Szeretet Urának szellemi látása vagy darshanja révén magasztos öröm éri.
 Akkor a Legfõbb Úr a magasabb területek titkairól tájékoztatja a lelket, kinek e térségen keresztülvezetõ további emelkedését Önnön szeretetének szellemi erejével segíti. Az avatott misztikusok beszámolója szerint a Sach Khand zenéje a vináéhoz (lantszerû hangszer, a szerk.) hasonlítható; muzsikájának elbûvölõ szépségérõl az összes szellemi mester, aki Sach Khandról beszélt, tanúságot tett. Sach Khand mennyei zenéje, csodálatos fénye napok milliárdjaihoz hasonlítva sem fejezhetõ ki.
 Az avatott misztikus, aki a keresõ lelket a túlvilág titkaiba beavatta, kötelezettséget vállalt, hogy Igaz Otthonába, Sach Khandba biztonságban elkíséri õt. Azután Sat Purusha az, aki saját isteni erejét beoltja a lélekbe, és azt az Alakh Lok (Láthatatlan Régió), az Agam Lok (Megközelíthetetlen Régió) és az Anami Lok (Megnevezhetetlen Régió) magasabb szellemi területeire küldi. Minden szándéka és célja ellenére sem képes a szellemi keresõ a Sach Khand eszméjét teljesen megragadni, csak annyira, hogy az a szellemi birodalmak legmagasabbika, bizonyosan a tiszta szellem területe, és a lélek Igazi Otthona. Mindazonáltal Sach Khandon kívül még három magasabb birodalomról beszélnek az avatott misztiku sok, habár e szellemi birodalmak leírásának vagy magyarázatának megkísérlését teljesen reménytelennek ítélik.
 Elég annyit mondani, hogy Sat Purusha jóvoltából a lélek a következõ szellemi térségbe, Alakh Lokba röppen át, majd megközelíti e birodalom Urának, Alakh Purushának kozmikus palotáját. Miután Alakh Purusha darshanját megkapta a lélek, magasabbra, Agam Lokba kerül, ahol meg pillantja e térség Urát, Agam Purushát, és megkapja az Õ darshanját is. Az avatott misztikusok ismét megkísérlik leírni e területek sugárzását napok milliárdjaival és milliárdjaival. Az Anami Lok utolsó területérõl az avatott misztikusok azonban nem szólnak. Swami Ji csak néhány szóval utalt rá: "lépésrõl lépésre a lélek különös dolgokat lát, melyek emberi nyelven nem írhatók le. Teljesen szavakon kívüli minden terület és minden. Micsoda szépség és dicsõség! Hogyan írhatnám le azokat? Itt semmi sincs, ami közvetíthetné az ottaniakat. Ez egyszerûen reménytelen." Most a Sach Khandon túli összes birodalom Urát látta már a lélek, és saját lényét egyesítette velük. Ez a summum bonumja a Szeretet Misztikus Ösvényének, mert az avatott misztikusok szerint e szent területek leghatalmasabb ereje a szeretet. Amíkor az Anami Lokról kérdezték, Swami Ji egyszerûen csak ennyit mondott: "az mind szeretet".
 Tehát a Szeretet Misztikus Ösvényén az avatott misztikus és a Shabd együtt vezetik et a lelket a jivan muktihoz, vagyis a szellemi felszabaduláshoz és az Igazi Otthonba való felemelkedéshez. Ha a szellemi keresõ hittel teljesíti az avatott misztikus parancsait, ha tökéletesen a szeretet útján él, e szellemi felszabadulás véghezvihetõ egyetlen élet tartama alatt. A keresõ a szeretet folytonos szimfóniáját, a mennyei szférák zenéjét fogja hallani, és fel fogja ismerni, hogy az igazi Énje (Self) és az isteni Ige egy és ugyanazon lényegbõl való. A zene olyan dicsõséges, hogy a tisztátalan tudat fecsegése lecsendesül, a lélek központja a hallható életáramlatban teljesen elmerül, s a tudat és anyag síkjain túli területre vonul ki.
 Amint a keresõ az élet magasztosabb birodalmai felé emelkedik, felfedezi, hogy itt találja meg az egyetlen igazi létezõ szabadságot, amelyre emberi lény törekedhet. Ez az alacsonyabb én kötelékeitõl mentes szabadság: a félelmektõl, képzetektõl, gyûlöletektõl, elõítéletektõl és álmoktól, vagyis mindattól való szabadulás, ami üldözi õt, míg a visszatérõ születések és halálok hosszú útján jár. Az ember sem egyénileg, sem közösségben a lét fizikai síkján nem lehet soha igazán szabad; csak az az egyén lesz szabad a szó legteljesebb értelmében, aki - betöltve igazi születési elõjogát - magasabb szellemi tudatosságot ér el. A megszabadult lelket az alacsonyabb én hamis vágyai már sohasem ejthetik rabul, sem azok fondorlatai, akik azt hiszik, hogy a tünékeny emberi világot saját ideig tartõ erejükkel ellenõrizhetik.
 A szellemi tudatosság az ember fejlõdésének oka s egyben csúcsa, természete meghaladja a szavakat. A szavak az ember fogalomalkotásában pusztán csak kitalált jelképek, mert a szellemi tudatosság valójában a szépség szavak nélküli és idõtlen állapota. Aki az utóbbit elérte, az lényének belsõ központjában tudja, hogy õ szabad szellem, s a szellemi felszabadulás örök birodalmaiban él. A szellemégi szimfóniáján emelkedett fel, amint ezt Guru Nanak újra és újra elismételte:

Az Ige gyakorlásával emelkedünk egyetemes tudatosságra és fejlesztjük ki a helyes megértést;
Az Ige gyakorlásával fejlesztjük ki a tisztánlátást és az egész teremtés áttekintését;
Az Ige gyakorlásával szabadulunk meg a szorongástól és a szenvedéstõl.
JAP JI

Ha a szellemi keresõ egyszer is meghaladja a fizikai tudatosságot, világegyetemet alkotó hangenergiának teljes tudatára ébred. Sugárzó hangjai a belsõ birodalmakban mint finom erõk, zengõ fények és fénylõ hangok csodás mozaikja tapasztalhatók meg. Ahogy Kabir mondta: "A természetes rejtett, belsõ muzsika szüntelenül árad önmaga által, de kevés a lélek, aki ismeri a vele való egyesülést; az igazi Simran a léleknek - minden külsõ segítség nélkül - a belsõ muzsikára való állandó ráhangolódásából áll. Aki kapcsolatban áll e rejtett, legértékesebb drágakõvel, az a mi igaz barátunk".
 E belsõ zenével való kapcsolaton keresztül a keresõ elveszti csekélyebb önazonosságát, és végül "egy lesz Istennel". Habár tovább éli az ebben a világban engedélyezett idõtartamot, õ már jivan mukti, felszabadult lény - "a világban van, s mégsem a világból való".
 Már nem a tudat és az érzékek tehetetlen rabszolgája többé, hiszen léte szilárd alapjául az Isteni Kútfõ vált. Örökké a szellem isteni fényében él, és lelkében állandóan az isteni muzsikát hallja. Végül visszatér Sach Khandba, az Üdv Honába vagy Muqam-i-Haqba, mely a hangzó fény és egyben a lélek otthona, s forrása is. A szellemi keresõ immár tudatos és megszabadult lélek. Ez az igazi Üdvösség, Moksha vagy Nirvana, mindennek végsõ és legteljesebb értelmében.