Február - 15-16.

Lelkünk szétáradt a világban.


Vissza kell vonnunk tehát, nemcsak a testből, hanem a külvilágból is. A Simran segítségével kell a lelket a testben a helyére ültetnünk, innen magától megy majd a Shabd felé és élvezi az elixírt...

Csak önmagát kérhetjük Tőle, világi dolgokat nem. Ejtettünk-e egyetlen könnycseppet amiatt, hogy elszakadtunk Tőle? Virrasztottunk-e egyetlen éjszakát is, mert elváltunk Tőle?

Soha nem sírunk emiatt.

Néha a lelkünk vágyik utána, de a tudat sok kifogást talál és másfelé tereli a lélek figyelmét, mégpedig olyan dolgokra, amelyeket könnyű elvégezni, és arra ösztönöznek, hogy ne hagyjunk ki semmilyen örömöt sem.

A könyvekből ilyen mondatokat idézgetünk: "A Mester megszabadítja minden tanítványát, akár előrehalad, akár nem." Ugyanakkor ilyen mondatokra nem fordítunk figyelmet: "Nanak erre jutott, miután sokat elmélkedett: meditáció nélkül nincs szabadulás."
(SB, 78/8, 30. o.)