Február - 26-27.

Yama, az egér pusztítja a vetést.

A Teremtő, az Úr elüldözi őt. A vetés kihajtott az Úr szeretete által, és az Úr kegyelméből kévék sorakoznak a mezőn... Amikor a Mester a Naamot végzi, nemcsak akkor gondos, amikor elhinti a magokat. De a Naam elvetése után, mely bennünk tovább sarjad, ahogy növekszik áhítatunk, megjelennek a pusztító kártevők is. ...A Negativ Erő... mindig megpróbálja elpusztítani a termést, a Naamot bennünk.

... de a termést nem lehet elpusztítani, mert a Mester figyelme folyton kísér bennünket. Ő nem válik soha gondatlanná. Megvéd a Negatív Erőtől, segít és vigyáz ránk.

Az apró búzaszemek összegyűjtve nagy halmot alkotnak. Ugyanígy, a Simran és a meditáció, a Naam minden egyes ismétlése megszámláltatik. A Mester összegyűjti, megőrzi mindezt, miképp a földműves a gabonaszemeket. Amikor képesek leszünk magunk is megvédeni a termést, meditációnk és áhítatunk gazdagságával áld meg a Mester.

E példázat értelme az tehát, hogy bármilyen meditációt végzünk, bármennyi ideig Simranozunk, beleszámít áhítatunkba.

Elmúlik azok gyötrődése és aggódása, akik a Satgurun meditálnak. (TW, 61-62. o.)