a Mesterek ösvénye
1992. január 9-én, Bombayben tartott beszéd
Mindannyiótokat üdvözöllek itt az isteni Sawan és Kirpal nevében. Nagyon boldog vagyok, hogy láthatlak benneteket, kedveseim. Tudjátok, amikor egy birkózó egy másik birkózóval találkozik, milyen boldog lesz. És ahogyan a kábítószerest boldoggá teszi egy másik kábítószeressel való találkozás, ugyanígy lesz boldog egy satsangi, ha egy másik satsangival találkozik. A Mesterek mindig nagyon örülnek, ha satsangikat, tanítványokat láthatnak. A satsangik mindig emlékeztetik az elménket azokra a tanításokra, amelyeket szeretett Mesterünktől kaptunk. Ezért vagyok most olyan boldog itt, és nagyon örülök, hogy a meditációban veletek együtt ülhetek.
A Sant Mat nem az elme, a szellemi képességek vagy a magyarázatok ösvénye, hanem a gyakorlásé. A befelé lépés ösvénye, a mindenható Istennel való találkozás ösvénye.
Ha létezik igazán tökéletes szentírás vagy tökéletes könyv, az maga a mindössze hatlábnyi emberi test. Csak miután beléptünk ebbe az emberi testbe és olvastuk ezt a szentírást, akkor ismerjük fel az igazságot, és csak akkor találkozunk szeretett Urunkkal.
A Mesterek világra jövetelének célja csak akkor teljesedik be, ha parancsaik szerint élünk, s csak azután, ha beléptünk ebbe az emberi testbe, elolvastuk ezt a szentírást, és találkoztunk a mindenható Istennel. Csak akkor teljesedik be a Mesterek eljövetelének vagy a nekünk átadott tanításaiknak célja.
Kabir Sahib mondja, hogy az egyetlen igazság belépni az emberi testbe, és megkapni a Naam gyöngyszemét. Ez az egyetlen igazság, és csak akkor ismerhetjük fel ezt, ha befelé léptünk.
Kedveseim, a Szentek nem mondják, hogy olvasni nem jó dolog. Valójában, ahogyan Kirpal Singh Ji Mester mondta, ha az a Szent, aki elvégezte a meditációt, iskolázott, és megismerte világ dolgait, annak tanultsága ékesség, olyan, mintha virágfüzért viselne a nyakában. Tehát nem mondják azt, hogy a tudás vagy a világi ismeretek szerzése rossz dolog. Azt azonban mondják, azért hogy felismerjük a végső igazságot, nélkülözhetetlen az emberi test laboratóriumába belépni.
Emlékszem azokra az időkre, amelyeket Baba Bishan Das mellett töltöttem, aki az első két név ismeretébe avatott be. Nabha államának királyi családjából származott, ez az ország valamikor nagyon gazdag volt. Baba Bishan Das művelt, tanult ember volt, de amikor Mesteréhez, Baba Amolak Dashoz ment, arra gondolt: "Ha Baba Amolak Dasnak könyvekről vagy ehhez hasonló dolgokról próbálnék beszélni, az helytelen lenne. Miért ne lennék inkább alázatos és szegény, hogy elnyerjem az imádat valódi gazdagságát, amit Baba Amolak Das birtokol". Ő tehát azt mondta: "Amikor elmentem Baba Amolak Dashoz, csak annyit mondtam: Mester, vigyél el engem ebből a pokolból." És Baba Amolak Das imádatának minden bőségét - Önmagát a második síkig tökéletesítette -, átadta Baba Bishan Dasnak.
Tehát kedveseim, e Mesterek kegyelméből nyílt alkalmam arra, hogy megnyerjem az életem. Csak az Ő kegyelmükből váltam képessé arra, hogy beteljesítsem az életemet. Nem leltem békességre a gazdagságban vagy más dologban. Csak a kegyelmükkel nyerhettem el a békességet, és tehettem teljessé az életem. Sok emberrel találkoztam, szegényekkel és gazdagokkal is, de soha nem találkoztam olyannal közülük, aki elégedett lett volna. Csak azok elégedettek, akiknek a Naam megadatott. A békesség a Naamban van, és egyedül azok lehetnek elégedettek, akik a Naamon meditálnak.
Köszönöm szeretett Mesterünknek, hogy megáldott annak lehetőségével, hogy dicséretét énekelhessük. Ma tehát bhajanokat fogunk énekelni. Minden bhajanotok kedves, szeretetteljes, és nagyon kedvelem őket. Bárki, akinek tetszik, énekelhet bhajant, csak kérem, előtte jelentkezzetek. [Amikor Sant Ji szól, kezdhetitek], akkor mondjátok meg azt az oldalszámot, ahol a bhajan található, hogy a többiek is veletek énekelhessenek.
Miközben az utolsó néhány mondatot fordítják, sok kéz emelkedik a levegőbe. Sant Ji szívből nevet.
Kezdetben, amikor mind a spanyolul, mind az angolul beszélők, az észak-amerikaiak eljöttek a rajasthani ashramba, tudjátok, a dél-amerikaiak vagy a spanyol ajkúak olyan nagy lelkesedéssel énekelték a bhajanokat, hogy mindig többet és többet szerettek volna énekelni. Most újra alkalmam van együtt látni a kedveseket, és bizonyára észrevettétek, hogy amint azt mondtam, emeljétek fel a kezeteket, ők mindannyian jelentkeztek. Nagyon boldog vagyok ennyi lelkesedés láttán.
Az első bhajan, az Aj Shub Diharda E után - "Kedvező nap a mai, felvirradt jó szerencsénk, mert részesültünk szeretett Satgurunk darshanjában" - Sant Ji a következőket fűzte az énekhez:
Szeretett Kirpal Mesterünk életének huszonöt évét azzal töltötte, hogy a világ sok, távolabbi vagy közelebbi helyét meglátogassa, és átadja az üzenetet a lelkeknek, térjenek haza. Ebben a bhajanban pontosan erről esik szó - hogyan kereste fel azokat a helyeket, ahol a hozzá tartozó lelkek voltak. Aki a Rá való emlékezésben ült, és vágyódott utána, elment ahhoz, hogy annak a léleknek a szomját oltsa. Igaz az, hogy mielőtt személyesen találkoztam volna a szeretett Kirpal Singh Mesterrel, nem találkoztam senkivel sem, aki bírálta vagy dicsérte volna Őt. Nem hallottam semmit sem Kirpal Singh Mesterről, mielőtt személyesen találkoztam volna vele. Csak a kegyelmének köszönhető, hogy engem választott, és Delhiből megtette az 500 kilométeres utat addig a helyig, ahol laktam. Mielőtt eljött volna hozzám, elküldte az egyik kedvest azzal az üzenettel, hogy várakozzam az ashramomban, mert a Mester úton van. Tudta, hogy hol és ki ül a Rá való emlékezésben, és Ő maga talált rám. Tudjátok, gyerekkorom óta megvolt az a szokásom, hogy Isten emlékezetében üljek, és várjak Rá.
Ezt a bhajant, amelyet a kedvesek éppen most szólaltattak meg, akkor énekeltem, amikor szeretett Mesteremmel, Kirpal Singhgel először találkoztam életemben. Amikor tehát a kedvesek ezt a bhajant éneklik, emlékezetembe idézik azt a pillanatot, azt az első pillanatot, amikor szeretett Urammal találkoztam. Ha elolvassátok ezt a bhajant, minden szó mögött száz és száz rejtett titokra lelhettek.
Gyakran beszéltem arról, hogy soha nem tettem fel kérdéseket szeretett Mesteremnek. Amikor találkoztam vele, így szóltam hozzá: "Mester, nincs semmilyen kérdésem, amit feltehetnék. Úgy állok előtted, mint egy ártatlan lány, és semmi más nincs bennem, mint az, hogy gyerekkorom óta várakoztam Rád, és a Rád való emlékezésben ültem. Az elmém és a lelkem üres, és nincs kérdésem, nem tudom, miről beszéljek, és mit kérjek tőled." Hallva ezt, Kirpal Singh Mester így válaszolt: "Ezt az utat csak azért tettem meg, mert megláttam üres elmédet és lelkedet. Sokan vannak körülöttem, akik az értelem bajnokai, akik az elméjükkel kelnek birokra, és olyanok is, akik nagyon tanultak, de nincs mellettem senki, akinek az elméje vagy a lelke üresen állna, és várakozna rám. Ezért jöttem el hozzád, csak azért, mert láttam, benned van olyan hely, ahová a Mester letelepedhet."