a Mesterek ösvénye
Amikor a kereső a Sahans dal Kanwalon túl emelkedik, a Kal uralma alatt működő negatív erők a legveszélyesebbek. Lelket sem teremteni, sem elpusztítani nem tud Kal, de arra képes, hogy fogva tartsa az oksági, asztrális és anyagi birodalmakban. Az emberek lelkét világi élvezetek láncaival zárja börtönbe, és amikor igazi otthonába a lélek vissza kívánna térni, Kal összes lehetséges erőit összegyűjti, hogy a felemelkedő lelket akadályozza. De a Szeretet Legfőbb Ura, Sat Purusha a legmagasztosabb istenség mindenek közül, aki a teljes világmindenség teremtője. Az ő megtestesülése a tökéletes avatott misztikus, aki Kal régióin keresztül biztonságban képes a lelket átvezetni. A magasabb asztrális síkokon - közvetlenül mielőtt a kereső elérné a kauzális régiók előcsarnokát - leírhatatlanul szép férfiakkal és asszonyokkal találkozik, akik hihetetlen csábításokkal kecsegtetik, hogy lelke további emelkedését meggátolják. Az avatott misztikus óvó Shabd-ereje azonban ezeket a csábos asztrál lényeket hamarosan láthatatlanná teszi a kereső számára. Egy tökéletes avatott misztikus által kibocsájtott Shabd-sugárzást semmiféle negatív erő nem közelítheti meg. Maulana Rumi az avatott misztikus oltalmazó kegyelméről így beszélt: "Ó bátor lélek! kapaszkodj annak köpenyébe, aki jól ismeri az összes - fizikai, mentális, szupramentális és az azokon túli - síkokat, s aki képes veled maradni mint hű barát, életben és halálban, e világban és a következőben egyaránt. A kereső most felkészül a felfelé tartő utazás második szakaszára; de mielőtt beléphetne az oksági régiók területére, egy hihetetlenül szűk átjárón kell keresztülhaladnia, egy kanyargó alagúton vagy görbe csövön, melyet a keleti misztikus beavatottak Bankanalként ismernek. Ezt a mentális világokba vezető alagutat Kabir a mustármag méretének egytizedeként írta le, az elme nagyságát pedig elefántéhoz hasonlította; amint az bejáratot próbál magának találni ebbe az alagútba. Guru Nanak szintén leírta ezt az alagutat mint átjárót, melynek mérete a hajszál szélességének egytizedéhez hasonlatos. Más avatott misztikusok a legfinomabb tű fokához hasonlították. Képzett avatott misztikus segítsége nélkül a keresőnek lehetetlen áthaladni ezen az alagúton, de a szellemiség ilyen mesterének segítségével az átjáró kitágul, és a kereső immár minden további nehézség nélkül szállhat benne fel és alá. A Bankanal U alakú alagútján keresztül a beavatott így lép be az oksági birodalmakba. Egy bizonyos távolságig az út egyenesen és vízszintesen halad, aztán egyszerre csak lejteni kezd, és egy vízszintes átjárót szel át a beavatott, mely egy a szufi irodalomban "hetedik mennyország"-ként ismert régión át vezet. Amikor utazása folyamán a beavatott a Bankanal felső végéhez ért, egyszerre úgy tűnik, nézőpontja és szemszöge megfordult: mintha mindent egy fátyol vagy tükör ellenkező oldaláról látna, amelyen az imént hatolt át. Most a teremtés második nagy térségébe ért, melyet a keleti misztikus tanítások Brahmandának (Brahm-tojásnak) hívnak annak láthatóan elliptikus formája miatt. A maga teljességében mind az anyagi szellemi, mind az anyagi világegyetemeket magában foglalja, de e kettő kombinációjánál messze tágasabb. Ténylegesen az egész kozmikus teremtés három alsó fokozata (térsége) önmagában teljességként fogható fel, melynek csúcsán a szellemi-anyagi régió, a Brahmanda helyezkedik el, a középső részén az anyagi-szellemi régiók, vagyis az asztrális birodalmak, a legalsó szintjén pedig az anyagi világegyetem foglal helyet. Az oksági területek lakói kimondhatatlanul boldogok, de ennek ellenére, a Brahmandában való hosszas tartózkodásuk után egyszer mégis kénytelenek lesznek újraszületni az anyagi világegyetemben. A tisztán szellemi birodalmak megszabadult lelkeihez képest tehát nem halhatatlanok, de valóban mérhetetlenül hosszabb ideig élnek, mint az asztrális és anyagi világegyetemek lényei. Brahmandát a keleti tanításokban Par Brahmként is ismert Maha-Kal kormányozza. Kal magasabb aspektusa Maha-Kal és Brahmanda felsőbb, illetve szellemibb területein lakozik, míg maga Kal az alacsonyabb és anyagibb területeken tartózkodik. Brahmanda alsóbb régióiban a mentális anyag van többségben, mivel ez az elme síkja, maga az elme pedig - a szellem meghatározott fokú hozzákeveredésével - az anyag egy kifinomult formája. A kereső a Brahmanda alsóbb síkjaira emelkedvén az Egyetemes Elme birodalmában találja magát, melyet a keleti tanításokból Trikutiként ismerünk. Sok metafizikus és misztikus teológus tévesen azonosította az Egyetemes Elme e birodalmát Istennel, ugyanis az avatott misztikus és tanítványai felfelé haladó utazásának második lépcsőjén ez még csak a kezdő fokokat jelenti. Amint a kereső áthalad a Trikuti területén, egy varázslatos dallamot hall, amely az "Om" szó zenei megszólaltatásához hasonlít. Ez egy zengő és morajló hang, amely a földi viharfellegek dörgésére emlékeztet, ugyanakkor földöntúli édességgel és harmóniával szól. "A hangzó fény utazása" címen 1956-ban megjelent könyvemben a léleknek az Egyetemes Elme síkjain keresztül a megtestesülésig történő alá szállására a következő szavakkal utaltam; "a morajló bolygóközi ösvényen keresztül így tértem vissza Myalbára (a Földre), visszanyerve az érző ego vágyainak bénító köntösét, hogy aztán még egyszer bejárjam a morajló tűz útját". A Trikuti olyan sík, ahol egy "morajló bolygóközi ösvényen", szó szerint egy lüktető bolygók között vezető ösvényen keresztül utazhat a lélek. Ahogy a beavatott lelke felfelé, a "morajló bolygóközi ösvény" irányába tekint, belép egy magas bástyákkal és tornyocskákkal ellátott erődszerű építményekkel teletűzdelt vidékre. E területen egy ideig elidőzik, és megtelvén áhítattal és hittel, magát mint a mentális síkok urát látja. Az erődök területe az emberi karmák nagy tárháza, múlt és jelen cselekedeteinek, illetve azok következményeinek gyűjteményét őrzik itt. Az ok és okozat megmásíthatatlan törvénye, a karma törvénye kormányozza a kauzális, az asztrális és az anyagi világegyetemekből álló egész háromosztatú teremtést. Minden személy sorsát az egyénenkénti karmikus "minta" határozza meg. Az, ahogyan a jelen és elmúlt életei alkalmával cselekedett az ember, határozza meg mostani állapotát. A karmikus törvény állandóan működik, mert olyan az ember, amiképpen a szívével gondolkodik. Hogyan lehet az ember karmikus tartozásait törleszteni vagy semmissé tenni másképp, mint születések és újraszületések hosszú és nyilvánvalóan végtelen körforgásával? Erre a válasz egy része a kauzális világok erődökkel teli területén található; de senki sem juthat el oda alkalmas szellemi vezető nélkül. Az anyagi síkokon ügy tűnik, hogy amint egy ember jóvátette a múltban elkövetett hibáit, azon nyomban új karmákat hoz létre, és a hatás-ellenhatás igazságos törvénye már szedi is a vámját. A kauzális, asztrális és anyagi világegyetemek fölött Kal legfelső bírósága működik, ő a Karma Ura; és a léleknek a születés és halál körforgásából való megszabadításához csak egyetlen megtestesülés rendelkezik elegendő erővel, hogy Kal bizonyos döntéseit megváltoztassa. Ilyen megtestesülés a legmagasabb rendből való avatott misztikus, akit a keleti szóhasználat Sant Satguruként ismer. Ha egy ilyen avatott misztikus egyszer egy keresőt a védelme alá vett, az megszabadul a Negatív Erő kötelékeitől. és összes karmikus adóssága - melyek egy része már a beavatás alkalmával megsemmisült - később semmivé tűnik az avatott misztikus kegyelméből. Amikor a Mester kegyéből a tanítvány eléri a Trikutí erődökkel teli területét, múltbeli karmáinak magjai végül semmivé égnek el, jóllehet a sok megtestesülés alatt összegyűjtött tisztátalanságokból a lélek még megtart valamennyit. Az erődbirodalomban való tartózkodása idején a tanítvány a magas tornyok fölé tekintve hatalmas méretű sötét felhőket lát, amelyekből szünet nélkül kozmikus vihar mennydörgése hangzik. Aztán, amikor az erődbirodalomban való tartózkodásának célja beteljesült, a beavatott felemelkedik a fekete felhők mögé, és onnan szemlélve látja, hogy az egész szféra egy vibrálóan vörös színű finom kozmosz, az ég közepén egy dicsőséges vörös nappal, mely az egész térség karmazsinvörös árnyalatát adja. Trikuti azonkívül, hogy az emberi karma hatalmas tárháza (óriási raktár, melynek anyaga életek milliói nyomán halmozódott fel), egyben a tudás területe is. Ebből a szférából ered a három kozmikus jellemző sajátosság - a harmónia, a cselekvés és a tétlenség -, melyek összjátéka tette lehetővé az asztrális és anyagi világegyetemek teremtését. A hindu szent iratokban e három sajátosság megszemélyesülése Brahma, Vishnu és Shiva, akiket közös nevükön Mahadevnek (Nagy Istennek) hívnak. A trikuti izzó vörös egei alatt, melyek a Földön látható legszebb hajnalokra vagy alkonyokra emlékeztetnek, az avatott misztikus sugárzó fényalakja még nagyobb dicsőségben látható, és a beavatott az égi Shabdtól magasabb impulzusokat kap oly módon, ami az asztrális és az anyagi síkok minden eddigi tapasztalását felülmúlja. A beavatott csillámló négyszirmú lótusz kozmikus alakját pillantja meg, s ahogy közeledik hozzá, a lótusz uralkodó vörös színe egyre kifejezőbb, finoman cizellált részletekre és sokféle sugárzó árnyalattá bomlik. Majd egy hatalmas dob csodálatos, szüntelenül szóló hangját hallja. E mély tónusú dallam kíséri felfelé tartó utazásának ebben a szakaszában. Ahogy a beavatott előrehalad, a kauzális régiók mélységes mély terén kígyózik át, ahol körös-körül a dob dallamos hangja szól. Most már tudatosan is megérti az égi Shabd, a hallható életáramlat jelentőségét, melynek kezdeti erejéből jött létre minden teremtés. A beavatott lüktető csillagos ösvényen halad tovább előre és felfelé suhanva, míg körötte számtalan nap, hold és csillag tűnik fel és tűnik el. Szavakban lehetetlen kifejezni ezt a tapasztalást. A tanítvány most tökéletesen felismeri az anyagi világegyetemtől és az anyagi világ nyelveitől való teljes elválasztottságát. Az oksági birodalom felső területeire emelkedve a beavatott az újonnan megtalált szabadság örömétől és áldásától megmámorosodik. Izzó kozmikus hegyeken és grandiózus síkságon suhan keresztül. Maga alatt csodálatos kerteket lát, ahol mindenütt színek és hangok rendeződnek vibráló virágok szimmetrikus mintázatába, s e csodálatos hang- és színözön szimfóniájában gyönyörködhet. "Brahm éteri nektárjának" sugárzó folyói és patakjai bőségesen ömlenek e területen keresztül, míg végül a beavatott a sugárzás nagy és magasztos óceánjához ér, melyet hatalmas fényhíd szel át. Maga előtt most Mer, Sumer és Kailash áhítatkeltő csúcsait látja, a gigantikus kozmikus hegyeket, melyektől a Trikuti ("Három Kiválóság") térség neve is származik. A tudatosság eme szintje a szellemi teljesítmény végső pontja a régi rishik (szent emberek) védantikus tanításai szerint, akik a Himalaya hófödte csúcsain meditáltak a kozmikus világegyetem természetén. Pedig ez a Szeretet Misztikus Ösvényének még csak a második szakasza. A Brahmanda birodalmát Guru Nanak a következőképpen írta le:
"Számtalanok a cselekvés mezői, számtalanok az arany hegyek, És számtalanok a Dhruk (szentek), akik ezeken meditálnak. Számtalanok az Indrák, számtalanok a napok és a holdak, és számtalanok a földies és csillagos térségek; Számtalanok a Siddhák, a Buddhák, a Nathok és számtalanok az istenek és istennők. Számtalanok a Danuk (félistenek) és a bölcsek,és számtalanok az ékköves óceánok. Számtalanok a teremtés forrásai, számtalanok a harmóniák, számtalanok, akik azokat hallgatják, És számtalanok az Ige hívei, Végtelen és véget nem érő, Ó Nanak!, ez a birodalom." JAP JI
Ez a dicsőséges birodalom az Egyetemes Elme síkja, melyen keresztül a Legfőbb Úr a kozmikus világegyetemeket megalkotta. A Legfőbb Úr azonban nem egyenlő az Egyetemes Elmével sok modern metafizikus és misztikus ellenkező állítása ellenére sem. Az Egyetemes Elme a Legfőbb Úr akaratának kivetülése, hogy önmagának egy részét a teremtésben kinyilvánítsa. A "Teremtője képmására" megalkotott ember maga is saját elméjének közegén keresztül teremt, noha ő maga nem ez az elme. Élő lélek az ember, szellemi lényegű, aki az Isten esszenciájából való; felfelé tartó utazása során a beavatott kereső látja, hogy az emberi elme - annak csodálatos funkciói és teremtő képessége ellenére - sokkal alacsonyabb fokon helyezkedik el a belső világegyetemek fokozatain, mint az emberi lény szellemi része. Az Egyetemes Elme birodalmán túli térség az, amelyről Krisztus így beszélt:
"Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mí ki ne tudódnék." (Mt 10, 26)
A keresőnek az oksági területen, a színtiszta öröm birodalmában kell maradnia egy ideig, amíg egész sorsterhe eltöröltetik az erődszerű országban. Az avatott misztikus arra inti, hogy jó ideig meditáljon az oksági birodalomban, így lelke tovább tisztulhat. Amikor a tisztulási folyamat befejeződik, az avatott misztikus előrehaladásra serkenti a beavatottat a Brahmandán túli magasabb régiók felé. Most a keleti misztikusok által Par-Brahmként (Brahmon túli), vagy Daswan Dwarként (a Tizedik Kapuként) ismert okság feletti birodalomba kell továbbemelkednie.