Satsang

Satsangnak nevezik, ha a szent Mester egy gyülekezetnek a gyakorlat és a tapasztalás során tudományos pontossággal megfigyelt tényeket szóban megmagyarázza. A (külső) satsang a tanítások elméleti oldalát képezi, míg a gyakorlati oldal a belső előremenetel elkezdésének és továbbfejlesztésének tényleges keresztülvitele, amit meditációnak vagy (belső) satsangnak hívnak. A tudatos gyakorlás napokon vagy heteken belül gyümölcsöket terem, nem szükséges az eredményekre éveket várni, habár az előrehaladás bizonyos mértékben függ a személy hátterétől, múltjától. Az igazi Mester mindjárt az első meditáció alkalmával közvetlen belső tapasztalást ad. A különböző vallásos iskolák azonban, mihelyt szilárdság és elhatározás hiányában, gondatlanság vagy a körülmények nyomása miatt elhanyagolják a gyakorlati oldalt, egyre inkább csak az elméletre támaszkodnak. Általában ez a helyzet alakul ki, amikor egy Mester kilép földi életéből; ekkor megindul a tudomány hanyatlása, és a hívő nem talál többé támaszra. Azonban minden korban megfelelő gondoskodás történik e tudomány újjáélesztéséről, amikor mind a pozitív, mind a negatív erők újra kezdik köreiket: az előbbi erő a Mesterlelkeken keresztül, míg az utóbbi a gyakorlati tapasztalást nélkülöző vagy elméleti vitákban elmerülő egyéneken - az úgynevezett "mestereken" - keresztül hat. A Mesterlelkek, noha megjelenésükben a mindennapi ember benyomását keltik, annál jóval többek. Ahogy a doktor, a tudós vagy a mérnök képességeit és tudását is nehéz megítélni, amíg nem látjuk, hogyan dolgoznak, hasonlóképpen nem ismerhetjük föl a Mester tudását és hatalmát, amíg meg nem tapasztaltuk a rajta keresztül működő isteni erőt. Ebben a tudományban semmi titokzatosság vagy misztérium nincsen. Tanítása jótékony és építő mindenki számára, ezért a szentek mindazoknak, akik igénylik, rendelkezésükre bocsátják, lerántva a titokzatosság leplét, mely általában a misztikus tanításokat fedi. Létezik egy láthatatlan erő, ami a szenteken keresztül működik. Hogy ez az erő miért szeret az emberi szem elől rejtve maradni, olyan kérdés, melyet közvetlenül annak az embernek kell feltenni, akin keresztül működik. Ő az egyetlen közvetítő, akin keresztül ehhez az erőhöz közelíteni lehet. Ha elektromos energiát akarunk nyerni az erőműtől, oda kell mennünk a konnektorhoz vagy a villanykapcsolóhoz. A láthatatlan erőt nevezhetjük a szeretet tengerének. Ha a tengerben fürödni szeretnénk, a parthoz megyünk, ahol a sekély víz kezdődik, hogy utána elmondhassuk: fürödtünk a tengerben. Ugyanígy, ha ezen erőből jótéteményt és tapasztalást akarunk nyerni, a kapcsolat egyetlen forrásához, a Mesterszenthez kell elmennünk.