Simran

Az ismétlendő szent neveket - a Simrant - a tanítvány a beavatás idején kapja meg. Ezek őrködnek felette, s megvédik minden veszélytől. De útlevélként is szolgálnak az összes szellemi síkhoz, erőt adnak, és fenntartják a testet és elmét a baj és kísértés idején. A lelket közelebb viszik a Mesterhez, eszközei a koncentráció elérésének és egyben különböző más erőket is közvetítenek. Az ismétlés során a szavak, érintkezve a valódi Mester figyelmével és kegyével, elektromossággal telítődnek. Viszont az úgynevezett mesterek által tanított simran nem több pár üres szónál. A beavatás a belső szellemi régiók és a követendő út magyarázatával és leírásával kezdődik. A bennünk levő régiókra nyíló belső látás, a síkok szerinti mennyei fényekkel, az Isteni Kapocsra, vagyis a Hangfolyamra való ráhangolással jelenti a beavatás gyakorlati oldalát. Ezeknek a Simrannal történő napi gyakorlása a meditáció. A Mester még tanácsokat ad a tiszta és egyszerű életre vonatkozóan, valamint a gyakorlatokra szentelendő rendszeres idő szükségességéről, és más hasznos tudnivalókról tájékoztat. Az egész szertartás két vagy három órán át tart. A beavatottaknak szellemi fejlődésükről naplót kell vezetniük, hibáikat időről időre korrigálva, hogy előrehaladásuk biztosított legyen.