a Mesterek ösvénye
Kérdés-válasz Satsang - 1995. szeptember 7. - Ahmedabad, India
Sant Bani Magazin, 1995. október
Lábaikhoz borulva köszöntöm a Legmagasztosabb Mindenható Urakat, Sawant és Kirpalt, Akik abban a lehetőségben részesítettek bennünket, hogy emlékezzünk rájuk, miközben meditációban ülünk, és Akik megengedték, hogy végezzük az áhítatukat.
Kérdés: Szeretett Mester, hogyan viszonyul egymáshoz a karma és a ragaszkodás? A világhoz, az emberekhez stb. a karma miatt ragaszkodunk? Vagy a karmát a ragaszkodás hozza létre, vagy ez a két dolog független egymástól?
A Mester válasza: Nagyon jó ez a kérdés, méltó a megértésre. Tudjuk, hogy a kandiscukor és a kandiscukor édessége nem választható el egymástól, akkor sem, ha két különböző szóval írjuk le őket. Hasonlóképpen, a ragaszkodás és a karmák is két különböző szó, de nagyon erős, nagyon nagy a kapcsolat közöttük.
Sawan Singh Ji Mester ezt szokta mondani: "Az emberekkel való múltbeli karmánk miatt, a múltbeli életünkben levő emberek iránti ragaszkodásunk miatt - akár apa-fiú, akár testvérek közötti, akár házastársi kapcsolatról legyen szó - ha az adás-kapás, ha a velük való bánásmód jó volt és tele volt szeretetteljes érzelmekkel, akkor bárhová megyünk és bárhol születünk meg, a múltbeli karmánknak és a ragaszkodásoknak megfelelően alakítjuk ki a kapcsolatainkat. Bárhová megyünk és születünk meg, bármilyen kapcsolatra lépünk (legyen az házastársi, testvérek közötti vagy apa-lánya vagy egyéb rokoni kapcsolat), ha azokkal a lelkekkel az adás-kapás, a kapcsolat jó volt előzőleg, akkor ebben az életünkben is jó, szerető érzéseink lesznek irántuk és jó kapcsolat lesz köztünk. De ha a múlt életbeli kapcsolatunk nem volt olyan jó velük, és amikor a karmák miatt ebben az életünkben is összekerülünk egymással, akkor függetlenül attól, hogy milyen kapcsolat van most közöttünk, nehézségeink lesznek ezekben a kapcsolatainkban."
A ragaszkodás a kötelék okozója és az hozza létre a karmát. Csak az emberek iránti ragaszkodás miatt gondoljuk azt, hogy ez "hasznos" nekik. Csak azért vagyunk egymáshoz kötve, mert ragaszkodás és szerelem van bennünk egymás iránt.
A Szentek ezt a világot úgy nevezik, hogy: a föld, ahol karmát hozunk létre. Azért, hogy kiegyenlítsük a karmákat, amiket korábban létrehoztunk, így vagy úgy visszajövünk erre a világra.
Amikor ragaszkodunk valakihez, azért, hogy hozzájuttassuk annak a következményéhez ("hasznához"), különbözőféle karmákat hozunk létre. Becsapunk másokat, lopunk, le se tudjuk írni, mennyi mindent csinálunk. Tehát karmákat hozunk létre azért, hogy azok az emberek, akikhez ragaszkodunk, megkapják a jótéteményeket vagy azok ellentéteit. De bármilyen karmát hoz létre az ember, annak az embernek kell kiegyenlítenie, aki a karmikus adósságot létrehozta.
Isten semmi rosszat nem tart fenn bennünk. Csak amikor használjuk az Isten általi dolgainkat, akkor csal minket csapdába azok helytelensége.
A ragaszkodás nem rossz dolog. Ha nem lenne ragaszkodás a hasonlók között, akkor a Mindenható Isten soha nem jött volna közénk emberi alakot öltve. Soha nem öltötte volna fel magára ezt a "járművet", ami piszokkal, salakkal és betegséggel van tele. Csak a kötődés miatt öltötte magára az emberi alakot és jött erre a világra.