a Mesterek ösvénye
Hoya sukh ole kon dukh phole
Aa sun Kirpal pyareya hor sunava kihnu mai
Tovatűnt a boldogság – ki vállal részt a szenvedésből? Jöjj és figyelj, ó, szeretett Kirpal! Ki másnak mondhatnám el fájdalmamat?
Kadam kadam te amrit nuri, Satguru ne barsaya
Dil mera bas karne khaatir, Guru Kirpal Ji aaya
Sacha pyar hove bera par hove; aa sun Kirpal…
A Satguruból minden lépésénél ragyogó nektár áradt. Kirpal Guru, jöjj, urald a szívemet. Ha igaz a szeretet, átjut a hajó.
Man mohni hai surat ohdi, dil nu khichda nere
Je koi usda banke aave, katda jhagre jhere
Tenu takdi rava dukh dasdi rava; Aa sun Kirpal…
Vonzó az arca. Magához hívja a szíveket. Megszünteti a problémáit és vitáit annak, aki eljön Hozzá, és az Övé lesz. Hadd nézzelek, és hadd mondjam el Neked a szenvedéseimet!
Na mai sohni na gun pale, tu mera kant pyara
Dhakke khandi dar dar phir di, takiya ant sahara
Tenu yad kara phariyad kara; Aa sun Kirpal…
Nem vagyok szép, nincsenek jó tulajdonságaim. Te vagy a szeretett hitvesem. Ajtóról ajtóra vándorlok, ütnek és vernek. Végül segítségért jöttem hozzád. Rád emlékezem – Téged kérlek.
Rab bande da dhar ke chola, duniya de vich aaya
Ghat ghat de vich vasda hoya, apna aap chupaya
Ajaib bol reha dukh phol reha; Aa sun Kirpal…
Isten emberi testben jött el erre a világra. Bár mindenben jelen volt, elrejtette önmagát. Ajaib mondja ezt, és beszél a szenvedéséről. Jöjj és figyelj, ó, szeretett Kirpal! Ki másnak mondhatnám el a fájdalmamat?