top of page

Február 17-18.

Minden bűn között a legnagyobb a félelem.


...Miért nem engedelmeskedünk? Azért nem engedelmeskedünk, mert félünk. Miért nem élünk saját legfelsőbb igazságunk szerint? Mert félünk. Félünk attól, hogy mások mit mondhatnak rólunk, és tartunk a következményektől. Bizonyos esetekben annyira félünk, mintha szikláról kéne leugranunk, amit a Mester a meditáció végzésében, és néha a világi életben is, valóban megkövetel tőlünk.


A szenvedélyek azért vannak bennünk, mert bukott univerzumba születtünk. Az a feladatunk, hogy megtanuljuk kikerülni ezeket a szenvedélyeket. Ki kell fejlesztenünk azt a képességet, hogyan haladjunk el közöttük. Ingoványos talajon járunk, a szenvedélyek a mocsári fövény mélyedései. A mélyedéseket kerülgető szűk kis ösvényen akkor tudunk végig haladni, ha nincs bennünk félelem, mert ha megijedünk, haladásunknak vége, és csapdába esünk. Éppen egy szenvedély kellős közepébe.


Megítélünk, kritizálunk másokat, mert félelmünk megóv attól, hogy magunkban is lássuk a rosszat. Másokban nagyon könnyen felfedezzük azt. ...A Biblia szerint: "a tökéletes szeretet kiűzi félelmünket." Az Isten iránti tökéletes bizalom és szeretet az, amikor látjuk a Mestert és felismerjük: Igen, Isten kegyelme működik Benne. Látjuk, hogyan nyilvánul meg a gyakorlatokban, amelyeket előír számunkra, és a tilalmakon keresztül, melyeket elénk állít. Így ér el hozzánk Isten kegyelme.


Tehát bízzunk benne.


Ha bízunk a kegyelemben, minden félelmünk elszáll. Ezt éri el a szeretet.


(Russel Perkins l987. január 11-i beszédéből, melyet Indiából hazatérve tartott.)

bottom of page