top of page

Február 24-25.

Mindenki magának vet, de az a mező, 

mely az Úrnak kedves, hajtja ki 

a magokat.


A Mester tanítványai az Úr tanításainak magját hintik, és élvezik a Naam nektárral teli gyümölcsét. Mindenki kertész ebben a világban. Vannak, akik elméjüknek engedelmeskedve a világi élvezetekbe keverik magukat, és ennek gyümölcsét aratják. Vannak azonban olyanok, akik a Naamot művelik (mert a napi meditáció, amit elvégzünk, olyan, mintha földet művelnénk), és ennek ...termését, a nektárt aratják le. A nektár teszi halhatatlanná azt, aki iszik belőle.


Akik ...az Úr imádatát végzik, learatják a nektárt, isznak belőle, és halhatatlanná válnak. ...Így szabadulnak meg a születés és a halál fájdalmától.


Ne gondoljátok, hogy nincs haszna a meditációnak, amit elvégeztetek: bárhogyan és bármennyit gyakoroltátok, akár több, akár kevesebb ideig. Ha nincs is élményetek... az idő, amit meditációval töltötök, akkor is beleszámít az elvégzett áhítatba.


Ha keményen dolgoztok és sokat meditáltok, de az ajtó nem nyílik meg számotokra, az azt jelenti, hogy nem vagytok még készek belépni az Isten országába. Ám az Úr ajtaját akkor sem hagyhatjátok ott. Egészen biztos, hogy egyszer kitárja kapuit, ha folyvást ott maradtok. Mondjatok bámilyen Simrant, ha csak egyszer is Simranoztok, nem vész kárba igyekezetetek. Isten tartja fenn áhítatunkat, ő őrzi minden meditációnkat, és egy nap megadja munkánk gyümölcsét.

(TW, 61. o.)

bottom of page