a Mesterek ösvénye
Russel Perkins magyarázatának folytatása:
Mindennapi életünkben azzal küszködünk, hogy megférjünk egymással - nemcsak satsangikkal, hanem bárkivel, akivel összekerülünk. Gondoljunk arra, hogy ezeket az alkalmakat Isten teremti számunkra azért, mert meg kell tanulnunk szeretni. És megbocsátani. Ugyanezt a szeretetet és megbocsátást kell felébresztenünk azokban, akikkel kapcsolatba kerülünk. Ha fogékonyak vagyunk a Mester iránt, a másokban felébresztett szeretet és megbocsátás visszahárul ránk, ilyenformán pedig egyenesen a Mesterhez jut el. Ő képes lesz ezt a személyt is felszabadítani, akár felismerte az illető, hogy kit szeret valójában, akár nem.
A "jó" és "rossz" csak a felszín anyaga, amely alatt ténylegesen ott van a szeretet. Fáradozás nélkül mégsem cselekedhetünk szeretetből. A kényelmünk kedvéért berendezett élet nem egyeztethető össze a Mester iránti szolgálattal.
Ezért kéri tőlünk a Mester: "Ne aggódjatok a holnapért, keressétek előbb Isten királyságát, és minden más megadatik nektek." Ezért kell szeretnünk másokat, és megbocsátanunk nekik... hogy Mennyei Atyátok is megbocsásson nekünk.
Bizakodnunk kell. Szívünk és elménk mélyén a legjobbat kell feltételeznünk másokról. Ily módon végezhetjük igazán a sevát a Mesternek.