top of page

Március 10-11.

Amint fellép az egoizmus, minden elveszett.

Meditálunk, sevázunk, adományokat adunk. Szokásunk szerint azonban azt hisszük, veszítünk valamit, ha nem beszélünk valakinek a mi meditációnkról, a mi sevánkról, a mi adományunkról. De Kabir Sahib figyelmeztetett: ha látványosan cselekszünk, ha elmondjuk másoknak, milyen sokat meditálunk, sevázunk, mindent el fogunk veszíteni. Sawan Singh Mester azt szokta mondani, hogy aki így cselekszik, olyan, mintha a sok jó ételre, amit főzött, hamut szórna végül.


A kedveseknek mindig hálásnak és alázatosnak kell lenniük, és így szólni Hazurhoz: Nagyon hálásak vagyunk Neked, mert Te késztetsz meditációra bennünket, valójában Te meditálsz és sevázol.


Ha szemünk nyitva van, tudjuk, hogy nem mi meditáltunk, ...volt Valami, volt Valaki, aki meditálni késztetett bennünket...

(SD, 55. o.)


Nem szabad úgy végezni a munkádat, meditációdat, mintha felügyelő lennél, és azt figyelnéd, mekkora távolságra vonul ki a lélekfolyam a testből.

A visszavonás a Mester munkája, aki a szemek mögött, a tizedik kapunál vár bennünket. Ha csak néhány percre is ott maradunk, az az ő kegyelméből történik.

(MW)

bottom of page