a Mesterek ösvénye
Gyakran mondogattam, hogy abban a munkában, amelyet rendszeresen és naponta végzünk, nagy gyakorlatra teszünk szert.
Amióta el vagyunk választva a mindenható Úrtól, gondolataink mindig a körül a test körül forognak, amibe beleszülettünk, legyen az madár, állat vagy ember. Mindig a világi dolgok iránt teremtünk vágyakat, és mivel ezeket a vágyakat megteremtettük, gondolataink is körülöttük forognak. Most éppen ezek a gondolatok zavarnak bennünket. Ezek a képzetek minden erőfeszítés nélkül támadnak az elménkben.
...Ha a Simrannal ugyanilyen erővel és energiával foglalkoznánk, eljönne az idő, amikor minden erőfeszítés nélkül végeznénk azt; magától történne bennünk.
Van néhány dolog, amiről mindig szót ejtek, mielőtt leülnénk meditálni. Minden csoportban elmondom minden kedvesnek. Az a célja ennek, hogy mindig emlékezzetek ezekre a dolgokra, akár itt, akár otthon ültök le meditálni. Ha nem feledkeztek meg róluk, jól fogtok meditálni. Mindig elmondom, hogy csendesítsétek el az elméteket, hogy a meditációt ne tekintsétek tehernek, és ne figyeljetek semmi külső zavaró tényezőre. Nem szabad hagynotok, hogy az elme kifelé kalandozzon.
(SB 86/3, 28-30. o.)