a Mesterek ösvénye
Értsétek meg és méltányoljátok szívem érzéseit
Az igaz Urak, Hazur Sawan és Kirpal drága gyermekei!
Nagy Mesterem szent nevében és igaz, tiszta emlékezetében küldöm sok szeretettel üdvözletemet mindannyiótoknak az Újév örömteli alkalmából. Kívánom, hogy az új év sok boldogságban bővelkedjék számotokra, és legyetek mindig a haladás ösvényén.
Kedveseim, minden rishi és muni, Mester és próféta a maga idejében és azon a nyelven, amelyet beszélt, arra figyelmeztetett, arra intett, nem tudjuk mikor csap le és ragad magával bennünket a halál sólyma. Nem törődik azzal, kicsi vagy nagy, férfi vagy nő, gazdag vagy szegény, fehér vagy fekete, keleti vagy nyugati az, akit elvisz. Ha egyszer eljött, érkezését nem lehet elhalasztani. Nem fél senkitől, és nem kímél senkit sem. Senkinek nem ad engedményeket. A szó igaz értelmében pontos, és ha a kitűzött időben eljött, megmutatja arcát. Elviszi magával az életünket, hiába sírunk, kiáltozunk és könyörgünk neki. A Gurbaniban ez áll: "Sem király, sem úr nem marad, sem koldus vagy nyomorult, sorra mindenki elmegy, és senki sem vigasztalja a másikat."
Satsangjain a Legmagasztosabb Atya, Kirpal Singh Ji egy urdu verset idézett, ha a halálról ejtett szót: "Senki nem tudja, mikor hal meg, senkinek nincs tudomása arról az egyetlen pillanatról, de századokra gyűjt javakat." Ez azt jelenti, hogy mi feledékeny jivák, elfeledkeztünk a halálról, s ezt feledve évszázadokra gyűjtjük az anyagi javakat, pedig még azt sem tudjuk, veszünk-e lélegzetet a következő pillanatban. Az igaz Úr, Sawan mondogatta: milyen érdekes, hogy mi magunk visszük el a rokonainkat és a barátainkat a hamvasztóba, átadjuk őket a tűznek, de soha nem vesszük rá ravasz és bolond elménket arra, hogy felismerje és megértse, egy napon velünk is ez történik, egy napon hirtelen nekünk is el kell hagynunk ennek a világnak a piacát. Nincs tudomásunk arról a pillanatról. A Gurbaniban azt olvashatjuk: "Nyisd ki a szemed, és lásd, hol vannak a barátaid és a testvéreid. Az egyik már megy, a másik majd fog, mindenkinek eljön a sora." A szufi szent, Farid Sahib mondja: "A csontok összetörnek, és fájdalmat érzünk a halál pillanatában. A szegény lelket úgy veszik ki (a testből), hogy összetörik a csontokat." Kabir Sahib elmagyarázza, hogy amikor a pranák elkülönülnek a testtől, a szellemek hívják magukhoz a távozót, és senki nem tarthatja őt vissza még egy fél pillanatra sem. Kidobják otthonából. Kabir azt is leírta: "Még a feleség is, akit annyira szeretett, és aki mindig mellette élt, szellemet kiáltva szalad el tőle, amikor a hansa, a lélek elhagyja a testet.” Bhagat Nam Dev Ji e pillanatról a következő képet festette: "Duryodhan és száz testvére azt mondogatták, 'enyém, enyém'. Királyságuk messze földig terjedt, de amikor meghaltak, még a keselyűk sem ették meg a testüket. Ravana hatalmas volt. Lankai királysága aranyból épült, kapujához elefántokat kötöttek, de egyetlen pillanat alatt mindez valaki másé lett."
A szentek szavai nagyon világosak, és nem hagynak semmilyen illúziót. Guru Nanak Sahib mondta: "Ó kedvesek, ne higgyétek, hogy a halál akkor jön el, miután a csillagásztól megkérdezte megfelelő idejét és óráját." Guru Nanak mondta, hogy a halál nem kérdezi meg, mi a megfelelő alkalom, nem kérdezi meg a napot és az időt. Összekötöz, aztán megkötöz valaki mást, és összever. Még Guru Nanak is teljesen nyíltan megmondja, ne gondoljuk azt, hogy a halál tőre csak a szegényeket éri el, a királyokat és a császárokat pedig megkíméli. Nem testvérek, a halál tőre mindenkit utolér. Láttuk hamuvá válni a szultánokat. Nanak mondja: "mindenki úgy megy el, hogy felhagy a valótlanság iránti szeretetével".
Tehát, drága gyermekeim, amilyen nagy boldogsággal és lelkesedéssel küldöm nektek üdvözletemet, olyan nyomatékos szavakkal, szívből jövő érzésekkel és szeretettel kívánom elmondani nektek, térjetek észre, és legyetek bölcsek. Ébredjetek fel a kötődés, Maya és a tudatlanság mély álmából. Nyissátok ki a szemeteket, értsétek meg az igazságot, ismerjétek fel, a halál valóság, az élet pedig hamis. Gyűjtsétek azt a vagyont, amely segíthet a végső időben, és amely elkísér bennünket akkor is, ha elhagytuk ezt a világot.
Mindannyian tudjátok, a szentek beszéltek az emberi test jelentőségéről. Elmondták, hogy egyedül ebben a testben találkozhatunk a mindenható Istennel. Más testeknek nem adatott meg ez a kiváltság. Kabir Sahib elmagyarázta az emberi születés dicsőségét, és a következő szavakkal próbálta elmagyarázni, mi az a munka, ami mind közül a legfontosabb, és amit nem lehet elvégezni más testben: "A test, amelyért még az istenek is vágyakoznak hogy megkaphassák, az a test, amelyben a mindenható Istennek szentelhetjük magunkat. Emlékezzetek a mindenható Istenre, ne feledjétek, mert ez az egyetlen előny, amelyet ebben az emberi születésben szerezhettek."
Guru Arjan Dev Ji mondja: "A nyolcvannégy lakhnyi teremtésben a legjobb az emberi test. A mindeható Isten ruházta fel dicsőséggel. Aki elvéti ezt a fokot, jön és megy, és elszenvedi a nyomorúságot." Egy másik helyen Guru Sahib mondja: "Megkaptad az emberi testet. Ez az egyetlen lehetőség a számodra, hogy a mindenható Úrral találkozz. Minden más foglalatosság haszontalan. A Sadh Sangatba térve csak a Naamon meditálj."
Drága gyermekeim, minderről mindig beszélek a satsangokon. Ma azonban sokkal erősebb szavakkal ismétlem meg azért, hogy nagy figyelemmel hallgassátok. Értsétek meg, és kövessétek a mai naptól kezdve. Kedveseim, értsétek meg és méltányoljátok szívem érzéseit. Szavaim legyenek életetek része. Egyre több és több időt szenteljetek a meditációra, hogy vigaszt nyerhessek, hogy segítséget kapjak annak a kötelességnek az elvégzésében, amelyet az én nagy Mesterem adott nekem. Hadd csökkenjen a teher, és hadd kapjátok meg mindkét nagy Mester kegyelmét, hogy örömük teljék bennetek.
Kedveseim! Ez az idő nem jön el többé újra. Ha elvesztegettétek, bánkódni és sírni fogtok. Mit mondhatnék még, hogy megértessem ezt veletek? Hallgassátok meg a könyörgést, amely a szívem mélyéből jön. Értsetek meg, és mától vagy inkább ettől a pillanattól kezdve minden erővel végezzétek a bhajant és a simrant. Ha a pénzkeresetünk tisztességes, életünk tiszta, és hiszünk a Mesterben, meditációnk hamarosan kiteljesedik. Gyertek hát, fogjunk neki és vonuljunk egyenesen a Mester udvarába, hogy örömére tegyünk, és tegyük értékessé a jelenlegi és a túlvilági életet.
Cipőtök tisztítója,
Ajaib Singh
(Ezt az üzenetet Oberoi úr olvasta fel eredeti nyelven a Mester jelenlétében azon a satsangon, amelyet Sant Ji 1997. január 6-án este Bombay-ben tartott megérkezése napján. Ezután fordították le, és olvasta fel a szöveget Pappu az első, nyugatiaknak tartott satsangon szerdán, 1997. január 8-án.)