a Mesterek ösvénye
Tenu varo vari aakhe mana oe vela bandagi da, oe vela bandagi da
Ó, elme, újra meg újra elmondom neked: itt az idő az áhítatra, itt az idő az áhítatra.
Bhula na thikhana jithe putha latkaya si
Bandagi sahare otho guru ne chudaya si
Hun lag ja guru de aakhe… Mana oe vela…
Ne feledd el azt a helyet, ahol fejjel lefelé függtél. Odaadásod segítségével a Mester megszabadított. Most engedelmeskedj a Mesternek.
Bit gaya vela phir hath nahi aaona hai
Naam to bager phir paye pachhtaona hai
Teri jindagi hai pani ch patase… Mana oe vela…
Az elmúlt időt nem kapod vissza. Megbánod majd a Naam nélkül. Olyan az életed, mint a vízbe dobott kandiscukor.
Aaya si parona be gaya, malke thikana oe
Bhul gaya cheta aakhar, jis ghar jana oe
Gal peni na eh hase… Mana oe vela…
Vendégként jöttél, aztán leültél, mint aki uralja ezt a helyet. Elfelejtetted az otthont, ahova végül vissza kell menned. Ezt a témát vegyük komolyan.
Sache dil nal jo, karda kamai hai
Aakhar vele guru, honda aa sahai hai
Ajaib hoja Kirpal parvase.…Mana oe vela…
Aki őszinte szívvel meditál, annak végül segít a Mester. Ajaib, válj függővé Kirpaltól!