a Mesterek ösvénye
A reggeli meditáció utáni beszédből, Rajasthan,
1978. szeptember 30.
Elmondanád, milyen erő, milyen töltés rejlik a bhajanok éneklésében?
Guru Nanak Sahib Bhajan mandalinak hívta a bhajant éneklő emberek csoportját, ahogyan mi most satsangnak nevezzük ezeket az összejöveteleket. Amikor mindnyájan együtt ülünk, mindenki tudja, hogy Isten emlékezetében jöttünk össze. Mindenki, aki ebben a csoportban van, Istenre gondol ilyenkor. Ezért mondja Guru Nanak Sahib: "Amikor együtt ültök a satsangon, először mindannyian énekeljetek olyan dalokat vagy bhajanokat, amelyek a Mester és a satsang iránti vágyakozással és szeretettel telítettek."
Ne úgy énekeljük a bhajanokat, mintha valamilyen szertartás vagy rítus részei lennének. Vágyódással énekeljük ezeket az énekeket. Guru Nanak mondja: "Amikor bhajant énekelsz, szeretettel és vágyakozással telten, mindez annyi mámort és békét teremt, hogy a vágy, harag, mohóság, kötődés és az önzés tüze, amely bennünk ég, csillapodni kezd." A mámor, amelyet a bhajanok vágyódással és szeretettel való énekléséből nyerünk, minden szenvedésünket megszünteti.
A bhajanok, amelyeket éneklünk, a nagy Mesterek ajkán születtek, és Isten iránti vágyakozásukat hordozzák. Amikor ezeket a bhajanokat megszólaltatjuk, próbáljunk meg hozzájuk hasonlóan, vágyódással énekelni.