a Mesterek ösvénye
Rajasthanban, egy séta közben tartott beszédből,
1980. február 27.
Amikor a Mesternek éneklem a bhajanokat, észrevettem, legalábbis magamon, hogy az egóm hajlamos rá, hogy ebben megakadályozzon, s rábír, foglalkozzam inkább azzal, vajon jól vagy rosszul énekelek-e. Azt szeretném tudni, mi a legmegfelelőbb magatartás, ha a Mesternek énekelünk bhajanokat.
Ezt a kérdést többször feltették már, és talán a Sant Bani Magazine-ban is megjelent. Amikor a Mesternek énekeljük a bhajanokat, csak szeretetteljes érzéseink legyenek. Semmilyen más gondolat ne jöjjön elő, miközben bhajant éneklünk a Mesternek, mert a Mesternek énekelt bhajannak nagy jelentősége van. Guru Nanak Sahib azoknak az embereknek a csoportját, akik a Mesternek énekelnek bhajant, a Mester imádóinak nevezi. Mert amikor egy csoport a Mesternek bhajant énekel, ha szeretettel és alázattal teszi ezt, mindegyik ember szeretete Őfelé irányul, aki szemben ül velük fizikai valójában, hiszen Ő az a személyiség, akit belül keresnek.
Amikor szeretettel és alázattal énekelik a bhajanokat a Mesternek, a Mester megérzi ezt a szeretetet, és hasonlóképpen szeretettel válaszol. Ilyenkor a szeretet megsokszorozódik, és ily módon cserélődik ki a Mester és tanítványai között.
Ezért van az, hogy amikor a Mesternek bhajanokat éneklünk, nem szabad hagyni, hogy az egó a Mester és közénk álljon, még arra sem szabad gondolnunk, vajon amit énekelünk éppen, jó vagy rossz. Nem foglalkozhatunk azzal, hogyan énekelünk. A legfontosabb az, hogy alázat és szeretet legyen bennünk a Mester iránt, amikor bhajanokat énekelünk. Ha alázattal és szeretettel énekeljük a Mesternek a bhajant, akkor sok bűntől megszabadulunk pusztán azzal, hogy ezeket Neki elénekeljük. Így sokkal fogékonyabbá válunk kegyelmére.
Tehát, amikor bhajant énekelünk a Mesternek, semmi másra ne emlékezzünk, csak a Mesterre, aki velünk szemben ül. Amikor szeretett Kirpal Mesteremnek énekeltem bhajanokat, mindig csak szeretet és alázat volt bennem, nem emlékeztem másra, csak Mesterem csodálatos alakjára, aki velem szemben ült. Annyira belefeledkeztem az éneklésbe, hogy még arról sem volt tudomásom, hányan énekelnek velem együtt.
Amikor a Mesternek éneklitek a bhajanokat, legyetek annyira önfeledtek, hogy semmi másról ne tudjatok. A többieknek pedig, akik a refrént éneklik vagy ismétlik a sorokat, mindannyian csatlakozniuk kell az énekléshez, mert amikor valaki a Mesternek szeretettel és vágyódással énekel, az feltölti a légkört, és mindenkit fogékonnyá tesz.
Ha egy beteg elmegy az orvoshoz, nem nyugszik meg, amíg nem könyörög hozzá vagy kéri ily módon: "Kérlek, adj orvosságot!" Az orvos rokonszenve a beteg iránt sem számít, a beteg nem lesz elégedett addig, amíg nem könyörög hozzá vagy kérleli. Ugyanígy hasonlítunk mi is a betegekre, mert sok karma terhét hordozzuk, és sokat szenvedünk a múltbeli életeink karmáitól. Tehát, amikor eljutunk a Mesterhez, és alkalmunk adódik énekelni Neki, úgy kell imádkoznunk, ahogyan Guru Nanak Sahib egyik bhajanjában teszi: "Szenny tapadt ránk, és Te vagy az egyetlen, aki megtisztítasz bennünket. Nincs egyetlen jó tulajdonságunk, Te azonban minden jóság lakhelye vagy." Ugyanígy kell imádkoznunk, amikor a Mesternek énekelünk bhajanokat. A valóságban minden bhajan ima, amellyel a tanítvány Mesteréhez fordul.
Amikor a Mester először jött el hozzám az ashramomba, egy bhajant énekeltem Neki, amelyik így szól: "Kedvező nap a mai, felvirradt jó szerencsénk, mert részesültünk szeretett Satgurunk darshanjában." (Aj Shub Diharda E, A Mesterek énekei, 32. oldal) Ezt a bhajant énekeltem, mert amiről szól, valóban megtörtént, és igaz volt az életemben. Soha nem volt részem ilyen szerencsés napot átélni azelőtt, és nem voltam benne biztos, lesz-e még egyszer lehetőségem rá. Ezért neveztem azt a napot a legszerencsésebbnek, és ezért énekeltem Neki ezt a bhajant. Ugyanazon a napon énekeltem azt a bhajant is, amely így kezdődik: "Emberré válva, Isten jött el." (Banda Banke Aaya, uo. 34. oldal), s ez éppolyan igaz volt. A Mester meghallgatta ezeket a bhajanokat, és nagy figyelemmel kísérte őket.
Amikor a Mesternek énekelünk bhajanokat, ne gondoljátok, hogy a Mester nem figyel, és ne higgyétek, hogy nincs különösebb haszna annak, ha eléneklitek Neki a bhajanokat. Ha fogékonyak vagyunk, ha elkészült a kehely, rögtön látni fogjuk és érezzük majd, mennyi mindennek lehetünk részesei ha csak a Mester kedvéért, Neki énekeljük a bhajanokat. Amikor a Mesternek énekelünk, mindig különös kegyelmet áraszt ránk, amelyet akkor fogunk érezni, ha erre fogékonnyá váltunk.
Azalatt az idő alatt, amíg énekeltem a Mesteremnek, úgy adta nekem darshanját, ahogyan Kabir Sahib adta darshanját tanítványának, Dharam Dasnak...
Ugyanígy, amikor Kirpal Mester meglátogatott engem, nyíltan elmondta, keresett engem, és arra várt, hogy elmenjek hozzá a beavatásért, és menjek fel (a meditációban). Ez az oka annak tehát, hogy amikor Kirpal Mester eljött az ashramomba, azt a két dalt énekeltem, amiket említettem az előbb. Szerette ezeket a bhajanokat, és amikor sok satsangi ült előtte, azt mondtam: "Mester, legalább a mai napon add nyíltan darshanodat minden kedvesnek, hogy ne kelljen éjjel-nappal azért küzdenünk, hogy belső darshanodat megkaphassuk. Ha nem kívánsz ebben az áldásban részesíteni naponta bennünket, legalább ma add, mert a mai nap életem legszerencsésebb napja. Add nekem és minden embernek belső darshanodat, hogy mindenki megtudja, Isten egy, és nem lakozik sem templomban, sem mecsetben, sem az egyházban, hanem ott lakozik minden imádó szívében." Azt mondtam Neki: "Add nyíltan darshanodat, hogy a papok a templomokban, a mullahok a mecsetekben felismerhessék, Isten nem azokban az épületekben lakik velük, hanem bennünk lakozik, bennünk, Isten imádóiban."
Ha meg akarjátok ismerni a fájdalmat, kérdezzétek a szenvedőket. Ha meg akarjátok tudni, mennyit ér egy orvos, kérdezzétek azt, akit meggyógyított, kérdezzétek a szenvedőt, akit az az orvos kezelt.
Ugyanígy, ha meg akarjátok tudni, mennyit ér a kenyér, kérdezzétek azt, aki éhes.
Ugyanígy, ha meg akarjátok tudni, mennyit ér a Mester, kérdezzétek azt, aki ismeri a Mester értékét, és aki a lelkét egészen az örök otthonig vitte fel. Csak ő tudja elmondani, milyen erő a Mester, milyen tulajdonságai vannak, mennyire kell tisztelnünk és nagyra értékelnünk Őt. Csak ő tudja elmondani mindezt, mert megismerte a Mester igazi dicsőségét.
Amikor tehát bhajanokat énekelünk a Mesternek, csak alázat és szeretet legyen bennünk, hogy minden egyes sor, amit Neki elénekelünk, hozzá intézett imánk lehessen.
Sokszor énekelem a bhajant, ami így szól: "Ó lélek, itt az újesztendő, ébredj tudatára az Úrnak, (mivel) ha nem végzed a Simrant, csak megbánásban lesz részed. Még ha több millió vagy több milliárd évig élsz is, végül meghalsz. Csak akkor szabadulsz meg Yama csapdájából, ha a Mester bhajanjait énekeled. Ha elfelejted a Naamot, rengeteget fogsz szenvedni. Fejjel lefelé lógatva megnyúznak. Mikor nyersz bocsánatot a vétkeidért, és válsz alázatossá a Satguru iránt? Mikor tér vissza a bűnös, rossz tulajdonságokkal teli elméd az otthonába?
Ajaib azt mondja - Meditálj Kirpal Naamján, máskülönben csak megbánásban lesz részed." (Charde Chet, uo. 46. oldal)
Amikor a Mesternek bhajanokat éneklünk, csorduljon túl bennünk a szeretet.