a Mesterek ösvénye
A bhajanok éneklése előtt tartott beszéd 1987. júliusában, Bangalore-ban
Mindig csak azokat a bhajanokat énekeljétek, amelyeket már begyakoroltatok, hogy a többi kedves tudjon követni benneteket az éneklésben. Sok lelkesedés, vágyódás van a bhajanokban. A bhajanok jelentősége és fontossága nektek embereknek azért nagyobb, mert nem az anyanyelveteken szólalnak meg. Emiatt jelentősebb erőfeszítést kíván kívülről való megtanulásuk. Amikor újra és újra eléneklitek őket azért, hogy ne kövessetek el hibát, újabb lehetőségetek nyílik elolvasni a Mester szavait, aminek nagy haszna van.
A tökéletes Mesterek a bhajanok írásával mindig hálájukat fejezték ki saját Mesterüknek. Csak a tökéletes Mesterek tudják, milyen erővel rendelkezik a Mester, és hogy ki Ő valójában. A tökéletes Mesterek mindig egy hatalmas óceánhoz hasonlítják Mesterüket, önmagukat pedig alacsonyabb rendű lényhez, aki ebben az óceánban él. A Mester ennek az óceánnak kicsiny lényeként mégis azt mondja: "Nem mérhetem fel, milyen mély ez az óceán, és nem érthetem meg, milyen nagy a Mesterem". Az óceánban él, de még ha mindentudó is, alázattal mondja: "Nem foghatom fel, ki a Mester valójában". A Mesterek bhajanjai tehát hálájuk kifejeződése saját tökéletes Mesterük iránt.
A tökéletes Mesterek nem azért írják bhajanjaikat, és nem azért beszélnek, hogy az emberekre hatást gyakoroljanak. A valóságban a bhajanok kegyelmet záporoznak minden lélekre - így is árad a kegyelem -, de nemcsak emberi lényekre, hanem más teremtményekre, madarakra és állatokra is árasztják kegyelmüket a Mesterek. Mivel minden bhajan a Mesterek szívének hangja, nagyon nagy hatást gyakorolnak ránk. Azok, akik a tökéletes Mesterek által írt bhajanokat oly sok szeretettel és vágyódással éneklik, isteni mámort és kegyelmet kapnak a Mestertől. Ezek az énekek nagyon nagy hatást gyakorolnak az emberekre. Azok, akik a Mester szavainak dallamát hallgatják, és azok, akik éneklik a bhajanokat, nagyon sok jótéteményt kapnak.
Gyakran beszéltem azokról az időkről, amikor bhajanokat énekeltem szeretett Mesterem előtt. Mivel nagyon szerettem bhajanokat énekelni Neki, ez szokásommá vált, de hogy lehetőségem lett erre, az az Ő kegyelmének köszönhető. Énekeltem Neki bhajanokat anélkül is, hogy az engedélyét kértem volna, és ezeknek is nagyon örült. Sokszor könnybe lábadt a szeme, ha a Mesterére emlékezett. És sokszor, amikor hallgatta azokat a bhajanokat, amiket énekeltem Neki, olyan boldog lett, mint az esőmadár, amikor megérzi, hamarosan esni fog az eső. Ugyanígy, amikor hallgatta ezeket a bhajanokat, Mesterére emlékezett. Könnybe lábadt a szeme, és nagyon boldog volt.
Kedveseim, az egészséges ember nem tudja, mit jelent betegnek lenni, csak a beteg érzi, milyen nehéz a betegséget elviselni, és mi is az a betegség. Ugyanígy kedveseim azok, akik látták és megértették a Mestert, csak azok tudják, ki is Ő, és mit jelent a Mester szeretete.