a Mesterek ösvénye
Bhajan éneklés után tartott beszéd,
1990. január 13., Bombay
Remélem, mindannyiunknak hasznára vált ez az értékes alkalom, amelyet Kirpal Úr teremtett számunkra, hogy Rá emlékezzünk. Minden Szent és Mester a maga módján fejezte ki szeretetét és háláját saját Mestere iránt. A bhajanok azzal a szeretettel és hálával telítettek, amit a Szentek Mesterük iránt éreztek, így tehát, ha elénekeljük őket, mi is kifejezzük szeretetünket és hálánkat a Mesternek azért, amit értünk tett. Miközben bhajant énekelünk, mindig alázatosnak, szeretetteljesnek és hálásnak kell lennünk a Mester iránt.
Ha a Mesterekhez megyünk, és azt mondjuk, ó Mester, Te vagy a leghatalmasabb, a legmagasztosabb, a Mindenható és ehhez hasonlókat, nem fognak neki örülni, és nem engedik meg, hogy ilyeneket mondjunk. És ugyanígy, ha azt mondogatjuk Nekik, bűnösök vagyunk, nyomorultak vagyunk, és ilyen megjegyzéseket intézünk hozzájuk, nem értékelik ezt sem, és nem bátorítanak arra, hogy újra és újra ezt mondogassuk. A bhajanok éneklése tehát egyfajta kifejezésmódja annak, mit érzünk a szívünkben a Mesterek iránt, milyennek ismerjük őket, és milyenek ők valójában. A hála kifejezésére és a Mester dicsőítésére a bhajan nagyon jó lehetőséget teremt. Ugyanakkor jó módja annak, hogy elmondjuk a Mesternek, bűnösök vagyunk, elnyomottak és szerencsétlenek, ezért kérjük, záporozzon ránk kegyelmet.
Köszönetemet fejezem ki Kirpal Gurunak ezért a különleges alkalomért. Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő, míg dicsőségét és a bhajanokat énekeltük.